Ötödik ének

Az egyik Rudi egy nagy gájnernél lakott,
arannyal futtattak ott ajtót-ablakot,
ügyvéd volt a gazda, sok kis peres ember
adakozott neki nem sok élvezettel.

Oda tömörültek be a dúrógyörgyök,
ott kapott tőlük a fridzsider csömört,
s mikor Doktor Gájner majszolt volna egyet,
a sok pöttyös vitéz rája ereszkedett.

De nem ám úgy helyből, hanem bakugrásból,
hogy a derék ügyvéd nem álmodik másról:
Túró Rudik alatt ütött az órája,
nem mászik be többé más kliens alája.

Amikor az ügyvéd lelkét kilehelte
(persze ha feltesszük, hogy volt neki lelke),
akkor megjött Rudi, a Legnagyobb Vezér,
hogy díjazza magát az agyonütlegért.

„Ha én irányítlak, egész bátrak vagytok!”
szólalt lenézően a lázadó hadhoz,
„most már mindig tovább! Pénzünk van, de még nem
dőlhetünk mi hátra, örülve e tényen.”

„Most jön még a nagyja! A lázadás maga!
Most kell előálljon Túróbb Rudi hada!”
Hallgatták a népek, és észre se vették,
hogy toldott nevéhez a vezérük két b-t.

Forrás: szerző FB-oldala