MIT TEHET AZ ÍRÓ?

Az író dolga boldogabb időkben, hogy kifejezze az élet titkos élménytartalmát, nagyon pontos és erős szavakkal megnevezve az élet értelmét. Aztán vannak boldog, sűrű békével telített, bőségtől túlcsorduló korszakok, mikor az író átadhatja magát mestersége titkosabb feladatának, mikor megkísérelheti a lehetetlent, a szavak vegyszerével robbanthatja az élet anyagát, műszereivel behatol a tér és az idő térfogatába, elfoglalja a lélek új kontinenseit, gyarmatosítja és civilizálja a vad ösztöterületeket…De aztán elkövetkezik az idő, mikor az embereknek közvetlenebb szükségük van az íróra; olyan szükségük van reá, mint a papra vagy a katonára vagy az orvosra. Egyszerű segítségre van szükségük, s az író ilyen időkben: köteles helyt állani az emberekért. Mi a dolga, színpadon és könyvben, a mozgókép vásznán és a napilapokban?
Megmondani az igazat, kifejezni, ami az emberek lelkében; remény és szorongás, meggyőződés és bátortalan vélemény. Most nem a szép részletekről van szó. Most — még sokáig — az egészről van szó, az egészet kell megmenteni, az egészet kell emberibbé tenni.
Mit tehet még az író? Nagyon keveset és nagyon sokat. Erre gondoltam márciusban.

Márai Sándor
Színházi Élet, 1938/15