Hogyan hihetne az ember
egy fa- és bokorárnyék-
erdőben őz-szelíden lépkedő
folyó pusztító dühében?

Az idő a látható világ
legbékésebb vize; időtlen
idők óta egyenletes
ütemben evez rajta
a pihekönnyű pillanat.

Ki hihetné el, hogy egyszer
széttöri a tudás emelte
gátakat, s elnyel mindent,
amit az ember épített?

Reméljük, hogy az, amiben
nem hiszünk, sosem
következik be: a láthatón
túli sötétben csak a semmi
visel láthatósági mellényt.

Talán ezért jósoltak
állatok zsigereiből
a régi idők látnokai.

Én a bőröm alatt lakozó
állatokat figyelem: az oroszlánt,
a farkast, a majmot, a rókát, a patkányt –
az egész Noé-bárkát…

2021.09.26.