Szabédi László: Percek
Van perc, oly könnyű, mint a név,
mit egy sírkövön olvasol;
míg mondod is, csak szádon él,
kit megnevez, már nincs sehol.
S van perc, mély, mint a felirat
ugyanazon a sírkövön,
amelyből évekig sír az
elárvult, gyászra vált öröm.
Van perc, amelybe belefér
minden perc, mely utána jő,
perc, amely több, mint egy ledér
perc, – amely maga az idő.
Pusztai Péter rajza