Régen írtam neked verset.
Amióta minden percet
veled töltök, még ha távol
vagyunk is éppen egymástól,
ritkán látogat az ihlet.
A reményből talán hit lett.
Biztos lettél, mint a zsoltár,
aki a reményem voltál.
Tollam mindig másfelé jár,
pedig tudom: valaki vár
késő este vacsorával
s észrevétlen a csodával,
hogy napjaim kudarcait
eltemetve, melletted itt
akinek látsz, az lehetek:
mesehősként csodát teszek.
Sárkány legyek vagy királyfi? –
Aminek csak akarsz látni!
Örök hűség és szeretet, –
Hagyjuk el a közhelyeket!
Ércként zengjünk és cimbalom
pengjen bennünk. S ha címlapon
nem is látnánk soha magunk,
mégis, talán, nyomot hagyunk…
Úgy hangolódjunk egymásra,
mint az érc a kalapácsra,
s mint ew sorok, lankadatlan
rímeljünk, mert halhatatlan
minden versbe szőtt szerelem.
Elmondom hát: az vagy nekem,
mint bokornak a madár:
reszket, ha fészkére száll…
(Ezt a verset is megírtam
páros rímű nyolcasokban.
Végre megtalált a múzsa,
arcomon még ott a rúzsa.
Te voltál az: nem törlöm le.
szolgáljon hát örömödre –
akkor is, ha épp haragszol:
tűzben, árban is harang szól.)

A költő: Üzenet érkezett című kötetéből
Üveghegy Kiadó, 2018.