Gyönyörű időben lobban fel az új középkor,
sárga, rozsdás dallamok között
készül a nagy inkvizíció,
s a tömeg hurrás iszonyattal
bámulja a máglyát.

Átállítjuk az órát, még sincs remény,
a halottak mind halottak maradnak,
gyertyát gyújtunk, virágot öntözünk.

A falevelek szkeptikusan bólogatnak,
láttak ők már karón fattyút,
zsarnokok bálján lánglelkű
forradalmárokat.

Igazi inkvizíció-illat
terjeng mindenütt, salemi boszorkányok
minden sarkon.

Csodás hely ez a Házsongárd, szívem,
ezek a színek, ezek a guruló gesztenyék –
milyen is a világ! Mi még nem tudjuk,
hová álljunk, de nemsokára, hidd el,
kiderül.

Forrás: szerző FB-oldala