Hetedik rész, amelyben hosszú névsor tanúsítja, hogyan kerültek egyazon perbe gazdálkodók és földbirtokosok, arisztokraták és hivatalnokok, papok és szerzetesek.

1958 márciusában egy reggel megnyíltak a belügyi cellák ajtai és elérkezett az a pillanat, mikor megtörtént az első találkozás.
Ahol egyszer Szoboszlai eljárt, ott mindenki belekerült a perbe, egy része mint szenvedő, a másik része mint tanú.
Csak megijedtem, szólni nem tudtam, amikor megláttam a majdnem két méteres Bethlen grófot, aki pontosan Hátszegről volt, és soha nem is beszéltünk politikáról, még másról sem, mert ezek a régi társadalom református tagjai külön csoportot alkottak a kisvárosban. Szoboszlainak kebelbarátja volt Huszár báró Régen mellől, de most Aradon lakott és így ketten meglátogatták Bethlen Farkast, ez elég volt, hogy őt is életfogytiglan itéljék.
Hirtelen, mert sok idő nem volt, megismertem paptársaimat is. Ott volt Kosza József főesperes Ozsdoláról, Kovács Balázs főesperes Szentkatolnáról, Ábrahám Árpád plébános Bikszádról, Ferencz Ervin ferences páter egy bánáti plébániáról, Mezei Levente ferences barát, Karácsonyi István minorita Aradról, Müller Jenő plébános Járszegről, Bánátból. Mikó főispán M-Vásárhelyről, Gróf Kun Zsiga M-V-helyről, Schell István MV-helyről, Rend László állatkert igazgató M.V.-ről, Kónya István ügyvéd MV-helyről, Farkas Pál tanár Csernátonból, Lőrincz Károly gazdálkodó Torjáról, Baróti Pál gazdálkodó Torjáról, Szörtsei Elek volt földbirtokos Torjáról, Reiz Erzsébet Aradról, Pataki nővér Aradról, Pataki László Pécskáról, Gáll András Pécskáról, Gyurik Berta Pécskáról, Kriznik Árpád Aradról, Draganita ezredes Kalafátról, felesége, aki aradi volt és ennek nővére. Orbán István Csiktaplocáról és egy fia és leánya, Salamon I. Pálfalváról tisztviselő, Tamás Imre tanító, Tamás Dezső hivatalnok, Fintinariu I. ügyvéd Aradról, Fintinariu Tibor Brassóból. Báró Bánffy István MV-helyről, Vlad Aurel ortodox pap Temesvár mellől, Orbán nevű földbirtokos Mezőmadarasról, Bulárka István Szentkatolnáról.
Leírni nem lehet ezt a találkozást. Három hónapon keresztül állandóan, minden éjszaka vallatak, a sok ajtócsapkodás, a sok sziszegés, a sok izgalom, a sok képzelődés megviselte az idegeket, de az a nagy kiváncsiság, kik is lehetnek ebben a nagy perben és ekkor hirtelen meglátni a társaságot! Piets Béla Aradról, Piets Mikós Aradról, előbbi földbirtokos, utóbbi egyetemi hallgató. Ahány arc, annyiféle, mindenki más műveltséggel, más anyagi körülmények, és ezek akarták lecserélni a kormányt. A hivatalos doszár szerint!
Még itt volt Ráduly István Brassó-bolonyai plebános, aki valami ólombetűkkel szolgálta ki Szoboszlait, így ő lett volna a postaügyi miniszter, Schell István a külügyi miniszter stb.
A kivülállónak jó tudni, hogy a börtönök miképpen vannak beosztva, mert igy jobban megérti. Minden vármegyének meg van a saját börtöne, itt általában közügyiek, tehát a betörők, a tolvajok, vannak. Egy részleg szigorúan el van kerítve, itt vannak a politikai foglyok, de csak ideiglenesen, ezek csomagot, cigarettát soha nem kapnak, míg a közügyiek igen. Tehát már itt nagy különbség van: egy rablógyilkosnak sokkal több a joga, mint egy politikai fogolynak.
Ezek hamarosan bekerülnek a nagy politikai börtönekbe, ahol már nincsen közügyi. Csak a felszolgálók, akik rövid időre vannak elitélve és jóviseletűek, azok kerülnek ide, szakácsnak és ételkiosztónak, ezt plantonnak nevezik.

(folytatjuk)