Hadnagy József: Kifosztott üzletek

„A formai tökély nagy érték, de tudjuk,
nem az teszi a verset.”, írta nemrég
egyik internetlakó Barátom,
aki értékfigyelő pókként csap le 
a hálójába repülő színtelen 
vérű versekre, mondatokra.
 
Nagyot bólintottam rá,
hiszen amióta nézem az utcán 
a nőket, ruhájuk, lábuk, csípőjük,
karjuk, nyakuk, hajuk, orruk, homlokuk,
szemük gyors szemrevételezése után

csak a tekintetük ragad meg bennem, ha gondterhelt,
megtört… reménykedő-boldog: pillanatokig 
felhők, sírások, kacagások színpada vagyok.
 
A bizsufényű kirakatokra úgy tekintek
vissza, mint kifosztott üzletekre…

2021.09.13.

2021. november 2.

2 hozzászólás érkezett

  1. Albert-Lőrincz Márton:

    A színpad előttünk van, ami bennünk leképeződik, az az élmény, a lenyomat, mint olyan valóság, amelyet a Platon-i világképben a „barlanghasonlat” tár fel előttünk. Az élmény, a „másolat” valóságos vilagot generál bennünk. A színpad rajtunk kívüli színtér; ezért én barlanggal helyettesíteném, engedelmeddel, barátom. De ez csak egy röpke ötlet. Egyébként versednek van veleje. Gratula.

  2. Hadnagy József:

    Köszönöm. Ha Platón, akkor állhat barlang/barlangfal a színpad helyett.

    Barlangfogoly

    Egy barlangba zárva élek,
    s a barlang én magam vagyok.
    Messze mögöttem nagy tüzek
    – csillag, hold, nap – fénye ragyog.

    A való a láthatatlan
    játéka a barlangfalon –
    azon kerestem magamat
    szünet nélkül fiatalon.

    Tekintetem jelenleg sem
    pihen: nem száll el a falról;
    s azt látom, hogy hűlő fény hull
    csillagokról, holdról, napról…

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights