felszáll a füst az égre
elvegyül a színében
minden csupa-csupa szürke
a macska is miközben
rátelepszik a küszöbre
s a bundáját tisztogatja
pedig így is elég tiszta
a port a szél felkavarja
olyan mintha hamu volna
nem is látszik a távolban
hogy hol van az égalja
küszöbön a szürke macska
ásítozik unalmában
a szemeit hunyorgatja
s elalszik pillanat alatt
odakint eláll a szél
el kezd sírni az ég
felveri a csendet ahogy
könnycseppjei az ablakon
kíméletlenül kopognak
a macskát ez nem zavarja
összegömbölyödve alszik
ki tudja miről álmodik