Különös érzése támadt: kontúrja van a testének. Annak a ”belsőnek”: ahogyan elképzelte, ahogyan látta magát. A képnek, ami magáról élt. Behunyt szemmel amit érzett.
Mintha egy vonat húzna be az állomásra, s a szerelvény ő maga. Azért volt furcsa, mert addig ő maga volt az állomás. Belé érkeztek a vonatok, benne járkáltak az utasok ő volt a nagy egység, s nem annak egy része.
“Idegen lennék?”, tépelődött.
“Idegen önmagam számára?”

Forrás: ujnepszabadság.com