(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

Barta Gábor: (az 1996- 2004 periódusban – Mátyás képviselői mandátumával egyidőben – volt Kászon község polgármestere. Az előre megbeszélt találkozóra a kászonaltízi otthonában kerül sor, beteg ember, kopogásunkra az ágyról kel fel, rátekintésre is szenvedő ember benyomását kelti. Élénk szemű felesége kávéval, cukros és sós süteménnyel kedveskedik).
„Két ciklust csináltunk Matyival együtt végig, a beiktatásomra 1996 július 3-án került sor, ezen jelen volt Comşa Sándor, megyei főjegyző, Kolumbán Gábor megyei polgármester és Gergely Mátyás. 1996 augusztusában léptem munkába, mostoha körülményeket örököltem elődeimtől a községben, amelyeket sürgősen orvosolni kellett. A három kultúrotthon épületébe csorgott be az esővíz, az altízinek nem volt kerítése sem, az infrastruktúra: községi utak, villany-, telefonhálózat, stb. lerobbant állapotban…
Egy szombat esti bál alkalmával megbeszélést tartottam a fiatalokkal, ismertettem velük a megoldásra váró feladatokat, megígérték a segítségadást, szavuknak is álltak, miután megkezdődtek a munkálatok, 6-7 fiatal jött napjában dolgozni… Ahol azelőtt még kerítés sem volt, székelykaput is állítottunk, egy helyi mesterember faragta…
A községünket és vidékünket az országos közlekedés „vérkeringésébe” bekapcsoló Csíkkozmás–Kézdivásárhely közötti országút (11 B), úgyszintén a Feltíz – Altíz – Impér-t Kászonújfaluval összekötő 121 G megyei út modernizálására a községi költségvetés nem biztosított alapot. Hasonlóképpen az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítésére sem. „Egyéb” megoldást kellett itt keresni!
Ami a lerobbant telefonhálózat kiépítését illeti, itt egy váratlan segítség jelentkezett: Gilles Martin, a Kászonokkal testvér-települési kapcsolatba került Puplarege svájci helység alpolgármestere 20 km digitális vezetéket ajánlott fel a községnek. Csupán telefon-ügyben 43-szor jártam Csíkszeredában, Ieremia Dan, megyei Romtelecom-igazgató, kerek-perec kijelentette, hogy a Kászonokba nem ruház be, mivel nagyon későn térül meg (ha megtérül, egyáltalán!) Nagy nehezen mégis „beadta a derekát!” Másfél milliárdba került a beruházás, amiből félmilliárd a telefonközpont kiépítése. 1997-ben és 1998 elején folyt a szerelés, 1998. május 4-én tartottuk meg az avató-ünnepséget, amelyen részr vett, feleségével együtt, Svájc bukaresti nagykövete, akiket a vidék szépsége elvarázsolt!
Elkezdődtek – útügyben – havonként a bukaresti látogatásaink. (Volt úgy, hogy egy hónapban kétszer is megtettük az utat!) Ráduly Róbert akkori képviselő egyengette az útjainkat, hogy a minisztériumokba bejárásunk legyen. Amint Mátyás már említette, Bucşă és Niţu (szállításügyi minisztériumi vezérigazgató és helyettese) többszöri közbenjárásunk eredményeként – még a Niţu úr helyszíni szemléjére is sor került! – állami költségvetésből jóváhagyták a szóbanforgó útépítési-útjavítási terv végrehajtását, a brassói útügyi vezérigazgatósággal karöltve. Egy brassói cég nyerte el a beruházás kivitelezését, meggyőzve a község vezetőségét, hogy egyezzenek bele egy hidegaszfalt-réteg lefektetésébe Csíkkozmás és Kászonújfalu között. 1998 őszére ez el is készült , örült mindenki, mivel kezdetnek ez is kézzelfogható eredmény volt, egy forgalmas útszakasz vált járhatóvá, mint alapozás a hidegaszfalt hasznosnak is bizonyult, megerősítette a szóban forgó útszakasz teherbírását.
A prioritásokat figyelembe véve, a jakabfalvi híd építésére megyei pénzből jóváhagyott összeget a kászonaltízi híd felépítésére fordítottuk (a régi híd besüppedt!), amely kritikus pont a község közlekedésében (ezen közlekednek pl. a mentők!).
Az útépítési munkálatok a következő képviselői ciklusban folytatódtak. Mircea Duşa prefektus 2003 ősz-elejére meghívta Miron Mitrea akkori szállításügyi minisztert (Mátyás szállásolta el!), és meggyőzte, hogy hagyja jóvá Csíkkozmástól kezdődően az új aszfalt lerakását, amelyet be is fejeztek azév ősz-végére, jelenleg is az az aszfalt-út fungál…. Közben, ahogy az lenni szokott, egyes megyei képviselők, akik egy lépést se tettek a kászoni útépítési pénzalapok előteremtése ügyében, aláírásgyűjtéssel rávették a megyei tanácsot, hogy a Kászonújfalu – Jakabfalva közti 121 G megyei út számára kiutalt 15 milliárd lej pénzalapból ennek felét „csípjék le” a Nagytusnád – Csíkszentsimon – Csíkszentkirály útszakasz modernizálásának finanszírozására. ..
Ezalatt az élet folyt tovább a Kászonokban. 1996 őszén újrafödtük, nagy-javítottuk a Kászonújfalusi kultúrotthont, új csempét rakattunk a termekben, stb. , és egyéb javítások mellett „átfordíttattuk” a Jakabfalvi kultúrotthon cserepeit, Kászonaltízben egy befejezetlen ANL-tömbházlakás átalakításával és befejezésével 2004-ig új polgármesteri hivatal épült. 2004-ig a lakások készen voltak, a munkálatokat az utódom, András Zoltán fejezte be. Ugyanitt a régi tanácsház épületébe költöztettük át a községi könyvtárat.
2000-ben újabb svájci segítséggel és részben önerőből elkezdtük a kászonaltízi iskola felújítását: nagyjavítás, központi fűtés beszerelése, termopán-nyílászárók, stb. , mindez a mandátumunk végeztével használatra készen várta a gyermekeket.

B. Gy. : E sokirányú közösségi munka kivitelezéséhez hogyan viszonyult a község lakossága?

B. G. : Amint már említettem, általában hallgattak a hívó szóra. Faluhelyen házépítéskor régi hagyománya van a kaláka-munkának. Amikor az újfalvi kultúrotthont fedtük újra, annyi munkáskéz volt jelen, hogy csupán azért nem küldtem el az emberek felét, hogy ne sértsek meg senkit. Sajnos, a rendszerváltással megkezdődött a fiatalság külföldre-vándorlása. Ha visszajönnek, némi pénzszerzeménnyel, se kezdenek saját vállalkozásba. Gabiék – a nagyobb fiunk – Svájcba mentek el vendégmunkásnak, ebből taníttatták a gyerekeiket. Jelenleg 2-4 esküvő van évente a Kászonokban. 1996 – 2000 között 48 polgári esketést „cerebráltam”.
A mostani gondokat tekintve, el kellene kezdődnie az ivóvízhálózat és a kanalizálás beszerelésének, de ebben a kérdésben nem egyöntetű az emberek hozzáállása. Azoknak a lakásoknak a polgárai, ahol nincs fürdőszoba, nem érdekeltek! Dehát ez már nem az én gondom!
Két mandátumom nyolc éve alatt három anyaországi testvértelepüléssel „írtunk alá szerződést”: 1996-ban Abasárral (Heves megye), 1998-ban Lepsénnyel (Fehér megye, Balatonvidék), 1999-ben Ásotthalommal (a déli határ mentén).
Mátyás – mint megyei képviselő – nem csupán azokból a munkálatokból vette ki részét, amelyekhez központi pénzalapokat kellett kiharcolni a község számára, de jelen volt kisebb horderejű ügyek intézésekor. Önzetlen segítségadását a „Kászon díszpolgára” cím odaítélésével jutalmaztuk. Az elismerő oklevelet bekeretezve a szobája falán őrzi, a „hűséggyűrűt” most is ott viseli az ujján!

B. Gy. : Köszönjük a beszélgetést!

(Folytatjuk)