Kilencedik rész meg nem gyújtott cigeratttáról, le nem kaszált fűről, kézben tartott újságról, avagy a felnagyítások természetrajzáról és az összeesküvések romantikájáról.

Azt most részletesen nem lehet kifejteni, de minden személynek nagy doszára volt. Én, mint olyan ember, aki a háborúban részt vettem és mint partizán már ankét alatt voltam, nevetségesnek találtam az egészet, sőt arra gondoltam, hogy a közönség is felismeri, hogy itt egy ártatlan vádról van szó. Nagyon érzett a politikai pereknek kirakatba készült formája. Tiszta beszélgetésre volt alapozva, ha volt egy kis alapja. Mindig beszélnek az emberek, ha majd így lenne, ha úgy lenne. . . stb.
Szoboszlai tanúja Cárán Mária volt, akinek felszólalása után Szoboszlai valamit bekiáltott, ami nevetségessé tette az ő szereplését is. Általában úgy rendezték, hogy a tanúk kompromittáló vallomást tettek. Még itt kell megemlítsem, hogy Kovács Béla kovásznai plébános és Dan Aurel bánsági ortodox pap is a perben volt.
A perben sok olyan gengszteri jelenség volt bedolgozva, hogy a közönség könnyen gondolhatta, hogy itt valami nagy összeesküvésről lehet szó. Nekem annyit mondott Szoboszlai, hogy édesapja Magyarországon volt és ott már tudva van, hogy a forradalom ki fog törni. Így ő is azt akarja, hogy ehhez kell csatlakozni, olyan román-magyar konfederációról beszélt. A perben szerencsére románok is voltak, mert később a börtönben, s azután is, sokszor hallottuk volna, hogy Erdélyt akartátok, úgye? Még így is hallottuk, de hamar tudtunk válaszolni, hogy igen, mert egy román tankezredes, Draganita volt a hadügyminiszter.
Olyan megbízások, hogy a brassói állomáson a jel a meg nem gyújtott cigaretta lesz, Szentkatolnán pedig, a kereszt mellett, ha le lesz kaszálva. Ismét jel lesz Kovács Balázs és Kónya ügyvéd között az állomásokon a kézben tartott újság lobogtatása. Szerintem ez Szoboszlai túlfűtött fantáziájának lehetett a szüleménye, mert volt benne ilyen hajlam.
A gyulafehérvári papneveldében a dohányzási jogot ő vívta ki, és még beszédet is mondott. Emlékszem a bevezetésre: “Akkor, amikor olyan híres emberek, mint Márton püspök kispap korában a fák lombjai közé felbújva nagy titokban mertek elszívni egy fél cigit, akkor mi tovább nem türhetünk.”
Szónoki hajlama az volt, de a tanulásban nagyon nem hetvenkedett, emlékszem, hogy Erőss tanár úr a dogmatikából meg akarta buktatni.
Aradon bekerült a minoriták helyébe azokban a zavaros időkben, de onnan elment, de az ő társasága ott alakult ki. (Taran Maria, Reiz Erzsébet, Huszár báró stb….)
Mindezeket azért boncolgatom, mert keresem a rúgókat, amelyek mozgatták Szoboszlai agytekervényeit. A legjellemzőbb rá, hogy nagy fokú feltűnési viszketegségben is szenvedett.
Közben azt is meg kell említsük, hogy Huszár báróval együtt egy orvosságot gyártottak reumatikus fájdalmak ellen, és itt némi sikerük is volt, mert úgy kezdték emlegetni, mint a “gyógyító pap”.
A tárgyalás alatt az ügyész igyekezett a személyeket felnagyítani, hogy a közönség annál komolyabban vegye a szereplőket. Különösen azokat, akik valamilyen tisztségben voltak az elmúlt korszakban.

(Folytatjuk)