Átengedtem neked a konyhát,
a poharak, tányérok birodalmát,
a muskátlik és szúnyogűzők földjét,
a délutáni aranyfolyó ragyogását
a függöny cseresznyevirágos vízesésén,
a hűtőszekrény északi sarkát,
s a délit is kedvedre uralhatod,
harisnyátlan kézujj-lábaidon zavartalanul
járhatsz a parton sütkérező töltöttlibamáj-
fókák között, északon, és a csirkecomb-
pingvinek között, messze délen, elmesélni
majd az álmatlanság szikláján, mikor kerül
Északi-sark ízű fehérhús a jéghatlan
nejlonabroszra, s mikor a déli hóviharokban
fehéredett, amely alsóbb fekvésénél fogva
vitatottan ízletesebb… átengedem
a szobákat is, folyóikkal, vízeséseikkel,
fáikkal, utcáikkal, kapuikkal, háztetőikkel,
az összes évszakkal együtt – nekem elég lesz
félévenként egy csuriverébnyi fészek
fensőbbséges hangod (ki)egyenlítői sziklapárkányán,
és egy mély álomban is nyíló ejtőernyő…

2021. 09. 07.