(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

B. Gy. : [A következő interjú-alany Zsombori Vilmos, a Hargita megyei tanács alelnöke, majd elnöke, aki lelkesülten, hévvel beszél néhány tagot számláló hallgatósága előtt (ezek mi vagyunk!) a megyei önkormányzati munkában Mátyással együtt eltöltött 8 év (: 1996- 2004 közötti két képviselői ciklus) tapasztalatairól, megvalósításairól (kudarcairól is!). Magnónk nincs, így csupán tematikailag utalhatok a beszéd főbb pontjaira, de a beszédtárs megígéri, hogy írásban is kifejti majd az elhangzottakat.]

Zsombori Vilmos: Mátyással nem csupán csak, hogy ismertük egymást már az 1989 decembere előtti időkből! Én a megyei mérési hivatalnak voltam a vezetője, a Mátyás vezette I.P.I.C.C. F-műhely által legyártott mérlegsúly-etalonok hitelesítésében dolgoztunk együtt, egy olyan munkakörben, amelynek alapjául már annakidején is a pontosság, megbízhatóság, hitelesség, őszinteség szolgált. Ezt a szakmai téren végzett „precíziós” munkát folytathattuk most – szélesebb körben – a megyei közigazgatás, a politika területén.
A megyei, községi önkormányzati munkát zéró alapról kiindulva kellett mindkettőnknek elsajátítani, csoda is, hogy nagyobb hibákat nem követtünk el azoknál, mint amiket elkövettünk! Jóhiszeműséggel, hittel, bizalommal láttunk neki a munkának. Éppenséggel naívak sem voltunk, tudtuk, mint ahogyan be is igazolódott menet közben, hogy sokfélék az emberek, az emberi természet pedig sokszor gyarló. Nota bene: a választott személyeket is ideértve! Amikor például meg kellett győzni képviselőket, vagy éppen a törvény szigorával megfenyíteni, hogy a megyei, községi infrastruktúra fejlesztésére jóváhagyott közpénzeket ne „landoltassák” ilyen-olyan közalapítványokba, hanem a célnak megfelelően kell dolgozni úgy, hogy a költségvetésből jóváhagyott pénz a „minőségi” utak, a lefektetett villany-kábelek, gázvezetékek kilométereiben, megjavított középületek összkonfortjában, stb. „realizálódjék”, Mátyás a megyei tanács költségvetéséből, az országos alapból kiharcolt, sokszor kikunyerált pénzt a Kászonok javára használta fel. Erről bárki meggyőződhet, ha Csíkszereda felől érkezve a csíkkozmási templomot megkerülő kanyart követően letér a Nyergestető irányában, végighalad a Kászonok völgyén, el egészen Kézdivásárhelyig! Erről egy korabeli választási rigmus a következőképpen szólt: „Aszfaltúton jár a paci,/ Képviselő Gergely Matyi.”
(Azzal válunk el, hogy Zsombori Vilmos ígéretet tesz: az önkormányzati munkában betöltött hivatásáráról, nyolc éves munkásságáról írásban is be fog számolni majd. Hogy ne menjenek feledésbe a dolgok! Itt csupán utalunk azokra a témákra, amelyeket több-kevesebb részletességgel szóban kifejtett: a magyar nyelv bevezetése a megyei tanácsülések lebonyolításában, az anyanyelv használata a közhivatalokban, a magyar nyelv ismeretének kötelessé tétele a közhivatalnokok részére, külföldi testvérvárosi kapcsolatok, a megyei napok évenkénti megszervezése – ezen belül: a „hűség-gyűrű” odaítélése az ezt kiérdemlő személynek – , projekt-alapú költségvetés, együttműködés a prefektussal, a történelmi egyházak képviselőivel, szót értés a fiatalokkal, egyengetni útjaikat a gazdasági fellendülés, a politikai munkában való részvételük terén, gyermekotthonok „felszámolása”, kapcsolat a szomszéd megyékkel, szomszéd régiókkal, központok kialakítása, stb.
Fő téma marad továbbra is, nem utolsósorban: a megyei infrastruktúra fejlesztése, a költségvetés hathatós felhasználása a köz érdekében.)

B. Gy.: Megkérem Mátyást arra, hogy értékelje a képviselői munkája tapasztalatait.

G. M. : Két képviselői ciklust ölelt fel a munkám. Már az első, 1996-2000 közötti mandátumom legelején rájöttem arra az alapigazságra: hogy ha a szülőföldedért vállalsz bármilyen felelősségteljes közösségi munkát, ehhez teljes hozzáállás, egész ember szükségeltetik. Nem szabad sajnálni se időt, se utánajárást, se pénzt, mert ellenkező esetben tapasztalnod kell, hogy a négy év elrepült, és nem tudsz felmutatni semmilyen kézzelfogható eredményt. Nem hiszem, hogy engem valaki is megvádolhatna ezzel! Ahhoz, hogy a vállalásokat teljesíteni lehessen, szükséges mindenkor olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyek egyengetik a megvalósulás rögös útját. Ugyanakkor szükséges megjegyezni, hogy a négy éves mandátum nagyon rövid idő. Ugyanis az első évek azzal telnek el, hogy az ember elsajátítja a közigazgatással kapcsolatos alapfogalmakat, a még érvényes régi és újabbnál újabb törvényeket, hiszen egy átmeneti időszak kezdetén álltunk. Fontos volt továbbá a szakhatóságok, igazgatóságok megismerése, lévén ezek – ezen a szinten – a legfontosabb tényezői a közösségért folytatott munkának. Ha az ember tenni akar valamit! Mert – sajnos – voltak zömmel olyan kollégáink is – nevet most nem említek – akiknek semmilyen programja nem volt azon kívül, hogy a gyűléseken részt vettek, és, esetenként, nem is a meggyőződésük szerint szavaztak. Megtörtént, hogy rákérdeztem: „miért szavaztál saját érdekeink ellen?” Kérdésemre az lett a válasz: „a szívem szerint megszavaztam volna a szóban forgó határozatot, de nekem azt »diktálták«, hogy ellene voksoljak.” Léteztek szép számmal olyanok is, akik a megye érdekében nem voltak képesek a bukaresti központtól kiharcolni a szükséges pénzalapokat. Tudvalevő, a központosítás olyan nagyfokú volt, hogy csakis a központtól függött minden beruházás finanszírozása. És ezt hívják nálunk önkormányzatnak! Amikor pedig sikeresen hazajöttünk bizonyos bukaresti tárgyalásokról, és a kiküzdött pénzalapok elosztására került sor, ekkor előálltak a semmittevők is, hogy szétforgácsolják, és egyéb irányokba tereljék az általunk kiharcolt beruházási alapokat. Erre konkrét példa a 121 G megyei út számára központilag jóváhagyott költségvetési alap szétaprózása érdekében szervezett „aláírásgyűjtés”, amelyről fentebb már szóltunk.
Na, de tovább ne részletezzük az elmúlt eseményeket, mert az első mandátum hamar eltelt, és az ígéreteink, sajnos, jórészt csak kezdeti fázisban maradtak. A továbblépés még egy mandátumnyi időt vett igénybe. A 2000-2004-es mandátum megszerzéséért folytatott küzdelembe elég sokan beneveztek. A csíki zónában előválasztás előzte meg a megyei tanácsosi választásokat, amelyből 11 személy jutott tovább. Megyei szinten egy kisrégiónak ez elég jelentős eredmény, de csak akkor, ha csapatmunkában dolgoznak a képviselők. Sikerült tehát egy újabb mandátumot nyerni a 2000-2004-es időszakra. Most már némi tapasztalat birtokában. Az új Hargita megyei tanács megalakulásakor megválasztottuk Zsombori Vilmost elnöknek, Bunta Leventét és Dézsi Zoltánt alelnököknek. A későbbiek során Dézsi Zoltán lemond az alelnöki funkcióról egy másik beosztás megszerzéséért, a megüresedett helyét Petres Sándor töltötte be.

B. Gy. : Az új mandátumnak mik voltak a legfontosabb célkitűzései?

G. M. : Legelsősorban is a félbemaradt munkák továbbvitele.. .És ezek sikeres befejezése. Meg amit közösen vállaltunk a korteskedés idején tartott népgyűléseken, találkozókon… Az új testület már a kezdetekkor nem csak, hogy felelősségteljesnek ígérkezett – bár kivételek itt is akadtak, mint mindenkor – , de arra törekedett, hogy beváltsa ígéreteit. Az előző mandátumom tapasztalatai alapján, már a legelején tudtam, hogy milyen szakbizottságokban vállaljak munkát. Természetesen, amely munkaterületekhez értek is valamit, így az urbanisztikai és a pénzügyi- gazdasági szakbizottságot választottam. Az első a fejlesztésekkel, infrastruktúrával foglalkozik – ide tartozott az útügy, hidak és különböző egyéb területek további rendezése, – a második terület dolga a szűk, évi pénzügyi, költségvetési keret elosztása a megyei szakterületek között.
Rendkívül felelősségteljes megbízatásom volt: a megyei tanács 5385/2003-as rendelete alapján lefektetett szabályok és feltételek szerint – mint a közösségi részvények kezelésével járó feladatok (AGA) felelősének – megyei szinten koordinálni az erre vonatkozó munkálatokat. Az útügy – példának okáért – Hargita megye Tanácsának tulajdona volt, és a megyei tanácsnak állt jogában határozni ennek sorsáról, az AGÁ-s képviselő feladatkörét képezte – többek között- rendelkezni a teljes vagyon 30 %-a fölött. Ennek dolgait próbáltam intézni mindaddig, amíg eladásra került, és megvásárolta a magyarországi Vegyépszer Rt., ezzel megszűnt fölötte a mandátumom. Miután a Vegyépszer Rt. is felbomlott, jelenleg nem tudom, hogy milyen hatáskörbe kerültek ezek a javak.

B. Gy. : Most, hogy képviselői mandátumod megszerzését, az ebből adódó törvényes kereteket taglaltad, talán jobb megvilágításba kerülnek a saját, konkrét megvalósításaid, mindazok, amelyekről fentebb is már szóltál. Lennének-e további hozzáfűznivalóid, kiegészítéseid mindezekhez?

G. M. : A legfontosabb – természetesen – ami a kászoni népet legjobban foglalkoztatta, a Csíkkozmás és Kézdivásárhely közötti 11 B jelzésű országút modernizálása, lévén a legrövidebb útszakasz Hargita és Kovászna megyék között, illetve megyénket a Moldvával összekötő Ojtozi -szoros irányába. Itt említem meg a Kászonújfalut Altízzel és Jakabfalvával összekötő 121 G jelzésű megyei útszakasz felújítását, hidak építését az említett útszakaszokon. És – nem utolsósorban – feladatkörömbe tartozott a csíki zónába tartozó valamennyi megyei rendeltetésű útszakasz felújítása, a műemlékeink és környezetük rendezése, amelyeket a kommunista korszak nem csak hogy elhanyagolt, hanem tervbe vette – aminek kivitelezése részben már folyamatban is volt – szisztematikus eltüntetésüket a föld színéről. A falurombolásba mindez jól beillett!

(Folytatjuk)