Szászok

Veres Istvánnak, aki magyarra fordította
Erwin Wittstock: Végítélet Ónyírban című regényét


Éltek hajdanán itt szászok
s helyükbe költöztek mások

nem bírtak ki még száz évet
itthagyták a szülőföldet

nem bírtak ki száz esztendőt
másra hagyták a temetőt

alig maradtak itt páran
itt-ott tízen másutt százan

hagytak ők csapot s papot
és nyitva hagyták a kaput

itt hagytak otthont és hazát
itt hagyták nekünk Drakulát

ahol nyolcszáz évig jó volt
lehúzták végül a rolót

nyolcszáz esztendőt feladtak
integettek a falaknak

minden váruk már védtelen
mert az enyészet féktelen

nem hív a harang gyere be
minden templomuk fekete

búcsút mondtak a teleknek
nyolcszáz esztendőt feledtek

nem viselték el az önkényt
feladták magukat önként

nem maradt a talpuk alatt
elveszítették a talajt

s mert látták hogy feladják
ezért hát őket eladták

nem maradtak itt a szászok
mert megszűnt a kiváltságuk

hajdanán nem ezt a jövőt
látták ők a szemük előtt

mikor még övék volt Prázsmár
és mellettük állt a császár

jól tudjuk mi hogy a szászok
nem voltak nekünk barátok

gondolták jobb lesz azokkal
kik nem tartottak Kossuthtal

mi az aranynál többet ért
elveszítették a reményt

nem gondolták hogy véget ér a
dicső kommunista éra

azt hogy a berlini falat
elsodorja majd a Trabant

a szomorú sorsuk meghat
ha nézem a falvaikat

nélkülük az ország sivár
mi érezzük ezt igazán

(Tekintsétek kopjafának
ezt a verset semmi másnak)

2017. augusztus

Peremvidék

Itt élek én a széleken. A végeken.
Itt ered a Maros, az Olt.
Itt csordogál az életem.
Nem járt erre Franz Kafka sohasem.
Peremvidék. Itt folyik a perem.
Diót nem, csak csontot tört itt a történelem.
A kastély romokban hever.
A földmérő néha üzen.

Peremvidék. Itt folyik a perem.
A hamistanút jól ismerem.
Eltelt itt már nekünk sok telünk.
Voltunk. Vagyunk. Eltelünk?
A hely az marad, ami volt:
zászlón lyuk, térképen folt.
Itt a sorsunk mindig bogra fut.
Oldogatjuk hát a bogot.
Ránk törő gyűlölet, harag.
Néma torony, rekvirált harang.

Peremvidék. Eltöltöttünk itt sok telet.
Örültünk, ha jött a kikelet.
Betörő csődület kiáltott jelent.
A becsület, a tisztesség megfeszíttetett.
Remény, persze, mindig maradt…
S biztatás, hogy ne hagyd el magad.
Járt volna, tudjuk… Nem jutott!
Adni nem! Csak elvenni tudott…

Peremvidék. Itt csorbul az életem.
Nem járt erre Franz Kafka sohasem.
A kastély romokban. A földmérő nem üzen.
Valaki megrágalmazott, azt hiszem…
Egy regény, amely befejezetlen.
Túlél engem is majd a szégyenem…


2020. április

Maszkok

Korán reggel felriadj
de a maszkod el ne hagyd

szakértelemmel rögzítsed
mire való a két füled

takarja el az arcodat
a szádat és az orrodat

lehet egyszínű vagy tarka
csak simuljon rá az arcra

mint melltartót a női test
hadd töltse ki a félfejed

jó ha talál a ruhádhoz
mint nyakkendő a kabáthoz

akad aki a nemzeti
színeket hordja kedveli

de a vírus globalizált
hazátlan nem ismer határt

koronavírus-karnevál
félresikerült utcabál

senki sem tudja hogy holnap
mit ír majd róla a kórlap

az én maszkom gyarmatáru
selyemből van s jó szabású

(én Istenem attól félek
rajtam marad amíg élek)