Bő másfél éve különböző korlátozások szabnak határokat mindennapi életünknek. A bezártság ideig-óráig kedvezett az alkotóknak, bőven jutott idő a befejezetlen kéziratok véglegesítésére. Számos jó kéziratból könyv lett — mi több: jó könyv is lett nem egy — de a könyv útja a nyomdától az olvasóig szinte teljesíthetetlen távnak tűnik: elmaradt a könyvbemutatók bevett szokása, elmaradtak vagy beszűkültek a hagyományos vásárok, s az interneten zajló könyvbemutató lehet elég arra, hogy megmutatkozzon a szerző, a kiadó, de olyan csupán, mint a főzőműsor: nézni lehet, még akár kellemes is a szemnek, de ízét-illatát nem érezni.
Online bemutatón nem lehet a könyvet kézbe venni, nem lehet a szerzővel megbeszélni a felmerülő kérdéseket, és nem lehet vásárolni, dedikálni. Azaz a könyv nem jut el az olvasóhoz.

Ferencz Imre legújabb kötete is a nyár derekán jelent meg. Immár megszoktuk, hogy a termékeny szerző évente újabb kötettel lepi meg az olvasót, idén azonban elmaradt a bemutatás lehetősége. Ugyanúgy, mint sok más könyvé. Pedig kár érte, mert a szerző hozta a formáját: folytatta a végérvényesen letűnő hagyományos paraszti világ végóráinak megörökítését, fájdalmasan szép sorokba sűrítve gondolatait. „Fogynak az esélyeim, ami a jövőt illeti,/ félek, hogy belelépek egy rozsdás szegbe ott,/ ahol éppen most dózerolják le a múltat, / s ahol rendszerint nosztalgiázva ácsorognak / a magamfajták. ..” — írja Egyre inkább című versében.

Jelen kötet anyagát is ciklusokba szervezte, élére egy József Attila-i hangulatot idéző születésnapi verset tett, Hetvenkettő a címe, tudomásul veszi benne az idő múlását, de megfogalmazza a reményt is: „Élek még, amíg csak lehet, / kibírok még néhány telet, / reménykedem.
A ciklusok címsorai alkalmi versbe szerveződnek, mintegy szintézisét adva a kötetnek. Életrajzi vallomások, a mindennapok gondjai, a cselekvő és gondolkodó értelmiségi dilemmái és tépelődései hatják át a sorokat, a versek hol feszes formát öltenek, hogy lüktető prózában hömpölyögnek, átcsapva a kötet végére lírai publicisztikába vagy laza szövésű lírába. Mint maga a szerző mondja, a tengerbe ömlő folyóhoz hasonló a kötet anyaga, a torkolatnál deltásodik, terebélyesedik… A csobogó, rohanó hegyi patak hömpölygő folyammá lesz, de sodrása mindenképp magával ragadja az olvasót.
Bízzunk benne, hogy mielőbb könyvbemutatón találkozhatunk a szerzővel és legújabb könyvével. Addig is megvásárolhatjuk a Kele Könyv Várban a Peremvidék c. kötetet. (Kiadó : Pro-Print)

Sarány István

Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2021. november 5.