Régi időket provokáló kis asztal mellett ülök, lábammal akár meghajthatnám a Singer varrógépet. Várom Hadnagy Jóskát és Kedei Zoltánt, fulladozom. Idén még nem kóstoltam sört… (Megrögzött borkedvelő volnék.)
Hadnagy megérkezik, lentről int, én pedig mutatom, merre a merre. A terem bütüjében pénzfolyosó, ott váltja sorsát sorsra. Forintjait lejre.
Hazamegy, hazajön.
Még mindig normális.
Kedei itt, de sehol. Egy szakadt személyiségű alak lépne Singer-lábtengós asztalkámhoz.
Elhessentem.
Az foglalkoztat, nem szeretnék kisiklani, hogy a Felső-Nyárádmentén egy faluban a Nincsen olyan lány, mint a magyar lány kezdetű népies műdal helyett az átkosban, amikor keverni kellett a színeket, mert akármelyik percen jöhetett a milicista, azt fújták teli tüdőből, hogy Nincsen olyan gép, mint a varrógép, nincsen az a gép, Zinger varrógép!…
Ezt a kisebbik lányomtól tudom, aki egy ízben ott tanárkodott. Sőt volt egy öregember, akit a nótának köszönhetően Zinger apónak becéztek.
(Zavarja némileg a fiktív emlékezést, hogy Boldizsár Guszti, hajdani pedás évfolyamtársam szíves közlése szerint Jobbágytelkén egy nagyon mozgékony földműves embert a Motor Anti bá tiszteletbeli ragadványnévvel illették a helybeliek. A francba, mindig jön egy mellékvillanás…)
Kihörpintem sörömet, nem is rossz. Dögmelegben minden jó, ami hűvös vagy pláne hideg.
Ismét ott áll előttem a szakadt személyiségű (miért mondok effélét valakiről?), azt kérdi.
Mennyi a pohár?
Öt, közlöm magam is szakadtan.
Na, mondja. Nyújtja a markát.
Jön Hadnagy Jóska még mindig fekete feje, szürkébe kékellő szakálla, alant megvillan a Kedei Zoltán szélfújta hómezőket, játékosan hullámzó buckákat idéző művészfeje.
Tessék, nyújtok egy tízest. Hozzon egyet nekem is.
Pincérlányok csodálkoznak. Kihozza.
Azon is, hogy nem ül oda.
Ide.
Meg sem köszöni.
Magam sem tenném.
Rányomom a talpam a Singer lábítóra.
Ahogy a Sóvidéken plasztikáznák, se nem semmi, se semmi.
Itt minden olyan művi, harsogom a bungallós muzsikában Hadnagynak, miközben sajnálom, hogy alkoholmenteset fogyaszt, hiszen vezet.
Pártunk is vezetett, mégis mindig kapatos volt.
Ezt talán már Kedei zangezúrozza.
Erősen találunk mi hárman.
Azt játsszuk, hogy tudjuk, mit kezdjünk magunkkal.
Kánikulában mindig is jók voltunk.

* Forrás: szerző A harmadik pohár c. hamarosan megjelenő kötetéből.