Minap azon szörnyülködtem, hogy mennyi tudományos-fantasztikus történet kering közszájon egy-egy adott téma — főként a járvány és az oltás — kapcsán. Felhálorítóan fiatal kolléganőm kijavított: nem tudományos-fantasztikus történetek ezek, mert akkor valós tudományos alapjuk lenne, csupán fantasy-sztorik , amivel az emberek etetik egymást.
S mennyire igaza van!
Mert mi a tudományos a gyíkemberekhen, a lapos földben, a három nemzedéken át öröklődő meddőségben és társaikhan?
Erről jutott eszemhe, hogy szerény méretű, nem túl feltűnő kivitelezésű könyvet kaptam postán, még a nyáron: Kustán Magyari Attila akkor még újságíró-kollégám jegyzi a kötetet, amelyben szociológiai megközelítésben, a gyakorló újságíró rutinjával, egyszerű szavakkal, közérthetően, s szinte észrevétlenül didaktikusan írja le a napjainkban közszájon forgó összeesküvés-elméleteket, számos példát sorakoztatva fel szűkebb és tágabb környezetünkből.
Már a Hubbes László-Attila, a Sapientia egyetem oktatója által jegyzett előszó felkeltette a kíváncsiságomat: „Szívesen ajánlom tehát ezt az ébredőkről szóló könyvet a kérdés iránt érdeklődőknek — azoknak is, akik összeesküvésekben hisznek, azoknak is, akik nem hisznek, de nem értik, hogyan hisznek mások, és azoknak is, akik hisznek is, meg nem is, értik is, meg nem is. Az ébredőknek és az álmatlanoknak — akiket nyugtalanítanak korunk rejtőzködő és rejtetlen igazságai.”
A szerző is megindokolja azt, „amiért az olvasót érdekelheti a téma”: „nem mindegy, hogy miben hiszünk, és hogy miben hisznek embertársaink. Az összeesküvés-elméletek, ahogyan az ideológiák, a vallások, a hagyományok, szokások, társadalmi normák és kényszerek is, befolyásolják a cselekedeteinket.” A kijelentés igazságát nap mint nap megtapasztalhatjuk a közösségi médiában zajló kommentözönt olvasva, közvetlen ismerőseinket, barátainkat, rokonainkat hallgatva, főként amióta a világjárvány és a következtében meghozott korlátozó intézkedések felborították mindennapjainkat, megváltoztatták napi rutinunkat. Az emberek ezelőtt egy jó bő évvel még a hatalom megítélése, a politikainak mondott meggyőződés mentén szerveződtek már-már kibékíthetetlen szekértáborokba, ma már a járványhoz, az oltáshoz való viszonyulás még mélyebb szakadékokat hozott létre parányi és törékeny társadalmunkban.
Kustán Magyari Attila elemzi a konteók kémiáját, fontos összetevőként jelölve meg a tervet és a titoktartást, leltárba veszi az összeesküvés-elméletek tipológiáját, majd választ keres arra a kérdésre, hogy miért születnek ezek az elméletek. Válaszában két kulcselemet jelöl meg: a befogadó közegben a minták megtalálására való hajlamot és a sérülékeny társadalmi rétegek fogékonyságát.
A szerző körbejárja az összeesküvés-elméleteklen hívő társaink megítélését, tudásuk értelmezését és besorolását, s kísérletet tesz arra is, hogy bemutassa a konteók működését.
Izgalmas része a kötetnek a szűkebb és tágabb környezetünkben élő összeesküvés-elméletek számlavétele. Mint írja, kies hazánkban is találkozhattunk olyan eseményekkel és szereplőkkel, „akik gyakran alkalmaznak/alkalmaztak összeesküvés-elméleteket a politikai álláspontok megerösítéséhez”, nemegyszer felhozva „a magyarok áskálódása és Erdély elcsatolásának évszázados veszélye, de az egészségügyi kártya és az oltások, a zsidóknak tulajdonított titkos tervek, az LMBTQ-közösség aktív jogvédelme” témáját. De ilyen téma a rendszerváltás történéseinél magyarázata, az ellopott forradatom mítosza s ebben kulcsszerepet játszanak az „idegenek”, az arab terroristáktól kezdve az idegen zsoldosokon át a „rendbontó elemeknek” titulált romákig és huligánokig, sőt magát Ceausescut is igyekeztek cigánynak vagy tatárnak feltüntetni, mintegy magyarázatként cselekedeteire. A szerző kitér az olykor felbukkanó ősiségelméletekre, mint pl. az, hogy a románok „a Jóisten által az édeni Daciában hagyott ősi nép, a géta-dákok leszármazottjai”‘, vagy az Eminescu nagyságát bizonygató okfejtésekre, többek között egy mulatságos konspirációs történetet is leír: „2015 májusában jelent meg egy cikk a [Napoca’News] portálon, amely szerint a kolozsvári magyar vendéglősök összehangoltan szolgálják ki vendégeiket Nagy-Magyarország alakú sült hússal, mellé pedig még egy térképet is adnak a régi Magyarországról. Az írás, hogy tovább fokozza a hangulatot, »kulináris uszításnak« nevezte az összeesküvést, feltéve a kérdést, hogy mikor fog az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság ellenőrzést tartani az ügyben.” De megjelennek „az ortodox egyház démonai”, mint a védőoltások, az egészségügyi kártya, vagy az ökumenizmus, mint „az Antiknsztus vallása”.
A szerző kitér a magyar összeesküvés-elméletekre is, mint az Erdélyt ellepő migránsoktól való félelemre, Erdély Romániától való elszakadásának tényként való tálalására, a magyarok származástörténetére vonatkozó narratívákra, a szabadkőművesek ténykedéseire, a zsidok megítélésére, ugyanakkor leltárt készít a globális és külföldi összeesküvés-elméletekről is.
Kötete végén a szerző leszögezi: „az összeesküvés-elméletek rohamos terjedése nemcsak az olvasók tájékozatlanságából, az internetes források hitelességével szembeni érdektelenségből fakad, és nem is csak abból, hogy a kínálati oldalon élnek a lehetőséggel.” Lehetséges okként jelöli meg azt, hogy „általános bizalmatlanság alakult ki nemcsak a politikával szemben, de a sajtóval és az akadémiai réteggel szemben is.”
Hogy mit hoz a jövő? „Jelen pillanatban úgy tűnik, a sajtó elsősorban […] adatokkal tölti meg a fejünket, amelyeket azonban képtelenek vagyunk értelmezni, vagy ha kapunk is magyarázatot, azok nem föltétlenül elégségesek”.
A szerző szándéka megvalósult, rávilágított egy fontos kérdésre: „arra, hogy a gondosan őrizgetett tudásaink ütköznek egy térben, és ebben a térben időnként veszélyes alternatívák törnek utat, miközben a centrumban lévők gyakran igazságtalanul viseltetnek a periférián lévőkkel szemben. Mindenki maga kell hogy mérlegelje, miként igazodik ki ebben a küzdelemlen.” Ehhez adott néhány fogódzót a szerző.
Könyve nem fantasy, s még csak nem is sci-fi. De segít megkülönböztetni egymástól e két műfajt, s mindkettőt a valóságtól.

Forrás: Hargita Népe, 2021. november 8.