Nagy Anna: Az idő
Hajnali csüggedés, a köd látványa
Lehúzott redőny alatt a rés
Nyitnád szemed nyári napra, hiába
Csak rettenet és megdöbbenés.
Zuhog az eső, fáznak a fák
Elgémberedett lélek az ágon
A szomorúságot zsákban hozzák
Átvánszorogva mostoha világon.
Talán, ha rejtett sugara támad
Életre az elmúlt, fénylő tavasznak
Ráébredsz, hogy csak az idő fárad
Elmédben, hogy megbocsáthass magadnak.
2021 nov.7.
Pusztai Péter rajza