AZ ŐSZI KÖLTŐKHÖZ

Az őszről ti csak énekeljetek,
Rímeljétek meg a hulló levelet,
Mely nyíló virágos kertek közepén
Az eperfákról lassan lepereg.

A kávéházi kertben versetek
Asztalt csapkodva bőszen olvasom,
Mert gyapjúkendőkbe burkolózva
Üldögélek épp a teraszon.

Galocsni, ernyő, vízhatlan kabát,
Ez az, mi izgat ősszel engemet,
Mialatt néktek, szép költői lelkek,
Fejetekre hullnak milljó levelek.

Eszembe jut a komfortos lakásom,
Hogy hazamennék, ámde nem lehet,
Jégbe van hűtve — központi fűtésem,
Amely mellett az ember didereg.

Viszont, ha nékem egy vaskályhám
[volna,
Máris élvezhetném a finom meleget,
Hazarohannék, s rögtön feltüzelném
A most megjelent összes őszi verseket.

Lovászy Károly
Színházi Élet, 1938/39.