A legnagyobb akvárium

A teknős klausztrofóbiás lett az akváriumában, és állandóan lömölt: ki akart mászni, persze az üvegfalon nem tudott felkapaszkodni és mindig a hátára esett. Nagy erőlködéssel megfordult ugyan, ez viszont erős zajjal járt, főleg éjszaka. Terrárium helyett akváriuma van, amelyből kidöglöttek a halak. Persze nem csak víz van benne, hanem kövek, fatörzs meg műanyag doboz. Szerintem utálja. De sajnos nincs más. Miután meguntam a zajolását, kitettem az erkélyre, amelyet kineveztem nagyobb terráriumnak. De ott is csak a falra mászott, miután összetört egy kallódó üvegedényt és összeszedte a piszkot karmos lábaival a sarkokból. Aztán beleszorult egy virágcseréptartóba. Itt nagyobb a sétálható felület, viszont nincs víz.
A mi akváriumunkban is üvegből vannak a falak, nem látszanak, de ott vannak, és nem lehet felmászni. Lömölhetünk, de végül csak felfordulunk.

Bármikor péntek

A melyik nap a péntek már molnosan elfogyott. Erős galambszárnysuhogással tör rá a holnap a borbanszületettekre. A lifttükörbe kövér, ronda öreg nő bámul bele, jóképű fiatalember pislant vissza rá simléderesen. Egyedül van. Kolozsvárra kéne menni, íródeák kéne lenni… Az, ki itt belép, felhagy. Menni vagy nem lenni, csak társulni, csak nyüzsögni, csak egyszerre sokhelyütt. Cél: a tudat. Ki az, ki téglát téglára tesz? Ki az, ki mások kegyétől falramász? Bús kavicsok konyhában görögnek, indus szakácsok éheznek, rajongó halottak félrelépnek, forró harmincöt fokban velőt ráz a hideg.

Ruming

Töltődik a töltő, költődik a költő. Rumos teával száradó ingben roamingolhatnék, utazási láz éget huszonhat fokon, vonathatnékom van buszingerből kifolyólag, kintlentfent fúrnak-faragnak, szelíd motorosok halnak, lepedők száradnak, tervek elmaradnak, őrült spanyolok fociörömben fiesztáznak, fáradt drukkerek hűvösben söröslegesen sziesztáznak. Ne keressetek, pár napra elmentem, s dalolva magasról lementem az életem.