nem jön vissza, ami elmúlt
hiába minden optimizmus
lehetsz trendi, de nem vigasz
elmúlik minden, amit siratsz

vidám lehetek persze, hisz
Isten megváltott, mennybe visz
nem tehetek arról, hogy mások
mit gondolnak az elmúlásról

jaj, nagyon szabadok vagyunk mi
amit akarunk azt gondolunk ki
lehet kevés a kenyér a spájzban
mégis bemehetsz érte bátran –

jönnek csapások, hurrikán, dögvész
elsüllyedt földek nyelik a termést
összemennek az évszakok
hogy lenne béke közöttünk is

ájtatosnak tűnik a hívő
a Jézus-követő, a meditáló nő
a többség mákonyt keres magának
lehet nyugati, keleti álma

de jöhet délről vagy északról
butulunk, vesződünk mindenkor
interjúvoljuk egymást, hogy mi van
mit gondolsz arról, ami most van

de már a válaszra nem adunk
csak időnk töltjük, teljen a nagyúr
nyomása alól kikerülhetnénk
végre légüres térben lennénk

ahol nem megyünk egymásnak
nem zavarna szaga a másnak
gombot varrhatnánk az egészre
ugyan bizony az egész mivégre

végszó, zárszó, kapubecsukás
könyv-, laptop-, teló kikapcsolás
megszűnne végre a kapcsolat
amit itt végigsírtunk

hisz aki örült bolondnak néztük
hallelujája tépte a fülünk
azt láttuk csak, amit láthattunk
nem élni, létezni tanultunk

ha valaki fel mert nézni az égre
bolondnak tartottuk
pedig nem vétett a légynek
sem a napnak, szélnek, esőnek

bárgyú birka vagy emberfia
akárhogy is ragoznám újra
egyetlen igazi örömöd
másokon érzett kárörömöd

nem vonok le semmi tanulságot
úgysem értenél belőle látom
hát túrd az életed ahogy bírod
legyen egy koporsónyi árkod

2021-08-31