Faluvégi Anna: november
a patak sem siet
ráérős
akár a lomha ősz
és sötét medrében
elidőz
márványszínű égről
szénfekete csendben
a felhők
koszos tépett rongya
gyűlik egy halomba
különös
tél sincs de hószagú
az ősz lehelete
az erdő
mintha megdermedne
és két kormos varjú
keringőt
jár a végtelenben