A magyar nyelv gyönyörű, de nem gumicella,
amelyben duzzogva ülünk, befelé fordult sündisznók,
mindenkitől óvjuk és védjük,
templom, nem hallja hangját senki sem.

A magyar nyelv annyi minden, hogy utol sem érjük,
mégis használjuk; hamarabb tudja, hogy mit éltél
meg, mint te magad; Istenhez imádkozol, és ő
már teljesíti is; ez ő, a te nyelved, meg az anyádé.

Anyanyelv, apanyelv, világnyelv, Istennyelv,
szerelemnyelv, zamatnyelv, sivárnyelv,
rostos és szénsavas, pácolt és dunsztolt,
flambírozott és kandírozott; mindegy,
mit mondok, ő mindig többet tud mondani;
ez az én nyelvem és a tiéd, a miénk.

Forrás: szerző FB-oldala