Mellékesen a bádogmotoros
Az ítélethozatal napnyugaton történt,
nem azon, ahol széttartott kezekkel,
csőre töltött Colttal néznek farkasszemet
filmhősök a hatás kedvéért, hanem
a kalapos, nyakkendős, ólmos vidékek
parfűmillatos gyűléstermeiben.
Döntés született a vaskalapok alatt,
ötéves tervekkel, önkéntes munkával
sújtott az esküdtszék, gyűltek a lyukasórák,
rezgett a palavessző. A padba vájt kalamáris
lustán ásított az igazgatónőre,
páros és páratlan számú automobilok
hézagos sora, korgó gyomrú munkátalanok
térdén átázott, lyukas nadrág, zárt kapuk,
ekképpen menekültek mind
a templomhajók hideg fedélzetére.

Később összekaptak, egymás húsába martak
az állatok. Ösztönből tették, ahogy szokás.
Fércek helyett lazuló pofák, az értelem tudatos
rohasztására riaszt az agy sáncaiban
fel-felbúgó hajóduda. Ki nem kötött az ember,
lecövekelt egy háborgó, ismeretlen tenger
kellős közepén, rózsás arcú, fiatal gyerekek
sírnak az árvaházak szénavackain.
Hajótörött élet, a szigeteket elnyelte a víz,
nem lett belőlünk sztrájktörő, feléltük a cecchet,
döglődő házban, hazában mindent, az utolsó vasig.
Csak úgy, mellékesen, takarj be, kedves,
számoljuk kettesben a csillagokat,
az ég vasbeton boltozatán időnként átszáguld
az Úrnak nevezett felhúzós bádogmotoros.

2021. november 15.

Forrás: szerző FB-oldala