EGYED ZOLTÁN SZÁRNYVARRODÁJA

A barátom hazajött Amerikából. Nagyon örülök neki. Már megint friss, már megint forr és sistereg. Világos kabátjában, vörös sáljával a nyakán, a fejebúbjára vágott kis barna kalapjával, ezervoltos szemével száguld ide-oda a városban.
Hatvan motor zúg benne. Már megint teljes üzemben van. Mialatt e sorokat írom, éppen fölfedez egy új színésznőt. Megint talált valakit, akiből az új Márkus Emmát, vagy új Bajor Gizit lehet faragni. A barátom megint reggeltől estig szárnyakat varr. Híres szárnyvarrodája van Egyed Zoltánnak.
Tegnap éjjel ültünk a kávéházban, kicsit fáradt volt és kimerült.
Keserűen mondta: — Megint híres nőt csinálok valakiből. Aztán majd az is elrepül…
Nem tudtam vigasztalni:
— Miért csodálkozol? Már megtanulhattad volna, ha az ember szárnyakat varr egy nőre, az nem tud nyugodtan egyhelyben ülni, elkezd fészkelődni, s aztán egyszerre csak elrepül…

Indig Ottó
Színházi Élet, 1938/30.