B. Tomos Hajnal: Ha már lazul
Ahogy éji álom
old és szublimál
a nap salakjából,
ahogy szél röpít levelet
ha már petyhüdt
s lazul az erezet,
ahogy kókad a fű,
zöldjét sárgára váltva,
ahogy megállna fújtatva
a mozdony s alóla
a sínpár tovább futna
s te lopva visszanézel
rozsdára, holtágra,
ha már senki sem látja –
úgy kéne elérni a partot
s inni, mintha elsőre,
mintha szikkadt delelőre
a könnycseppnyi maradékot.
Pusztai Péter rajza