MEK-újdonságok: Máriás József Hattyúdal-a
A Magyar Elektronikus Könyvtár egyik friss újdonsága barátunk, a Nyíregyházán élő, Felsőbányán született Máriás József ny. újságíró, irodalomkritikus búcsúzó tanulmánykötete, amelyben a világhálóról ismert munkái végére teszi ki a pontot. Vallomásos utószavában így foglalja össze törekvéseinek irányát és értelmét:
„Mostanság, immár bokán felül a nyolcvanas években, sokat gondolok Arany János létösszegző költeményére, a hatvanas éveit alig túlhaladó esztendőben, az 1877. július 6-án írott alkotására. Az idézett versszak első sora régebb, valamikor a dantei emberélet útjának felén nyilallt belém: valamit kezdene kéne magammal, valami többet, mint, amit addig tettem, azon a körön kívül, amelybe belesodródtam. Akkor tudatosult bennem, hogy létezik egy másik világ, amelyben otthonosabban érzem magam. Egy olyan világ, amellyel több tucat napilapi recenzió, megemlékezés, méltatás révén kacérkodtam, de a tovább lépéshez, az elmélyültebb önépítkezéshez valami – talán az egyetemi tanulmányaim sok-sok, önbizalmat letörő kudarcának visszakísértése, vagy a bátortalanság – visszatartott. Mi kellett, hogy megnyíljon ama titokzatos kapu előttem? Kellettek a Beke György riportjaiba kódolt üzenetek, kellett Sütő András esszéinek és drámáinak a magam és a közösség iránti felelősségre ébresztő indíttatása; kellett az a felismerés, amelyet Németh László írásai keltettek bennem: az irodalom szolgálatának, az elkötelezettségnek a fontossága, a küldetéses irodalom megismerése. S kellett, amint indító soraimban is jeleztem: a független nyugalom, a napi nyűgön való felülemelkedés vágya és felismert lehetősége, továbbá kevéske önbizalom, írásaim kedvező fogadtatása, megjelenése fölötti öröm – megannyi összetevő, megannyi sarokkő, útjelző ama másik világ felé vezető úton. Kellett annak a felismerése, hogy ama PART – az irodalom szolgálata – ha távolinak is tűnt, de már tudtam, hogy elérhető; tudtam, hogy a csillagok – az olvasott művek – afelé vezetnek. S kellett még valami: néhány biztató szó, amit az idő hozott magával. A Kereskényi Sándoré, a Cseke Gáboré, a néhai Görömbei Andrásé, Dávid Gyuláé, Bertha Zoltáné, Cs. Varga Istváné…
A sors – törekvéseim, szándékaim támogatói képében – elvezetett ahhoz, hogy, előbb csak a napi feladatok mellett művelhettem, aztán, a nyugdíjas években, csak ennek élhettem. Hova tovább éreztem, hogy ez az igazi út számomra. Ez az út bőséges gyümölcsöt terem, ami azelőtt halasztódott, lassanként életem legszebb periódusát nyitotta meg előttem. Remélhetőleg sok jó szolgálatot tettem az életemben! Köztük a szatmári egyházmegyei római katolikus könyvnaptárokban, a nyomdai és MEK-kötetekben; a magyarországi és erdélyi irodalmi folyóiratok sokaságában közölt írásaimat tekintem leginkább azoknak. Olvasni, írni számomra nem egyszerű időtöltés – bár azt mindenkiben fölöttébb nagyra becsülöm -, hanem életforma, lételem, életforrás, sőt mi több: áldás és kegyelem.”
E sorokkal köszönjük meg aktív hozzájárulását a Káfé szerkesztéséhez, s kívánunk további, csöndes könyves időtöltést pihenő napjaiban.
A Hattyúdal az alábbi címen érhető el és tölthető le: https://mek.oszk.hu/22400/22467 (Káfé Főnix)