Huszonkettedik rész, amikor egy rab a Deltában meglátta a Kánaánt és felderengett előtte valamiféle Közös Piac is.

Egy hosszú barakk volt nem messze tőlünk, ahova átláttunk. Itt közügyiek voltak és észre vehettük azt a nagy különbséget, ami mondjuk egy gyilkos és egy politikai rab között volt, ez utóbbi talán csupán annyi mondott, hogy egy amerikai autó jobb, mint az orosz, vagy annyit, hogy a kollektív gazdaság búzájában konkoly van, a magánemberében pedig nincs. (Ilyen eset is volt.) A közügyesek csomagot kaptak és cigarettát, újságot olvastak, szabadon sétáltak és játszadoztak. Levelet kaptak, látogatót fogadtak. Nem is lehet egy napon említeni.
Egy napon orvosok jöttek és mindazokat, akiknek valamikor sárgasága volt, különvették és egy elkerített helyre vitték, mert az volt a jelszó, hogy az ilyenek hamar megkapják a sárgaság utáni LEPTOSPIRO-zát. Ez valami szúnyog által okozott betegség.
Igy kerültem össze Szabó Bálinttal és Szabó Bélával. Ez a szúrósdrótos elkerítés a Peripravától két km-re lévő Grinden volt. Lehet, egyesek számításból is bediktálták a sárgaságot, a lényeg az, hogy ide mind tanult emberek kerültek, akiknél már más volt a beszédtéma és minden más. Ez a csoport építette a milicisták házait. Itt láttam egy igen magas férfit, aki a menetből egy fejjel emelkedett ki, Dobre Jánosnak hívták. A református teológián tanár volt. Nagyon nehezen viselte a börönt, mert minden nagy termetű embernek külön nehézség a táplálkozás, annak is annyi kalóriát adnak, mind a kicsi embernek. Ő mondotta, ha egyszer még jól lakhatna, nem bánná, ha meghalna is.
A fürdőre menet láttuk, hogy mindazok, akik a szabad életben nagyon kövérek voltak, elől, mint a fiahordó, egy nagy kötényt hordtak. A bőr leereszkedett oda és nem valami szép látvány volt.
Sok rabnak szomorú hír érkezett, hogy otthon feleségeik elváltak, és ez elég szomorúságot okozott. Itt is egy újabb előnye a papi nőtlenségnek! Igaz, sok családban ezt azért tették meg, hogy a gyermeket valamilyenképpen így iskolázzák. Sok feleség meg is ijedt, hiszen az emberiség története talán nem is ismer ilyent, hogy semmiségért 20 évet, életfogytiglant adjanak. Otthon komolyan vették, gondolták már soha nem is jön haza.
Egy szép napon ránk tekintett a szerencse. Vagy tízünket kivittek a kertészetbe paradicsomot szedni. Akkor láttam meg, hogy milyen a Delta. Az a szűz föld úgy termett, mint Kánaán. Meg is raktuk magunkat paradicsommal. Megnyílt a barakkban a cserekereskedelem. Voltak olyanok, akik talán már évtizedek óta nem láttak zöldséget. Mindent lehettett kapni paradicsomért, még cigarettát is, sőt még csokit is, ha valakinek jött csomagban.
A közös piac akkor Peripraván volt, de csak egyetlen napig, mert felbátorodott a társaság és másnap még jobban megrakodva jött vissza, amikor elkapták a kapunál és volt baj elég. Egyetlen megoldás maradt, abba a kis edénybe, amiben a vizet vittük, egy kis paradicsomlevet belenyomtunk. Mi csak kisegítők voltunk, rendes brigádja volt a kertészetnek, és minket két hét múlva visszavittek erről a munkahelyről.

(Folytatjuk)