Szürcsölni lehet a pénteket,
gonosz évszak nincs, a holló tudja,
zsákmánya penészes kenyér,
kopog rajta az õsz csillámpora.
Az udvar hatalmas elõcsarnok,
Isten csak figyeli a kamerát,
vörös a haja, göndör,
idõnként ásít egyet,
tenyerén hűti csendesebbre
az ágáló, nyüzsgõ tömeget,
felszürcsöli, mint ötórai teát
a bõszen fortyogó élõvilágot.
Böffent rá, aztán beszáll a liftbe,
kilép, ha unalma sajogni kezd,
meghúzza magát egy hideg
felhõtakaró alatt.
Sötétedéskor nekigyürkőzik,
újra életre kelti a kivágott erdőt,
az elejtett vadakat,
a meg nem született kisdedeket,
reggelig zuhognak az óriáscsillagok.

2021. november 19.

Forrás: szerző FB-oldala