(1) FINNORSZÁGI SVÉD FÖLJEGYZÉS
FINLANDSSVENSK ANTECKNING

Szülőtájainkra úgy tekintenek,
mint ajtó nélküli,
átjáró házra. Anyanyelvünk
lassan a szótárakban
talál csak menedéket.
S elűzik fiainkat is. Már hallani,
ahogy a múzeumokban a fasizmust
dicsőítik újra. Itt és most,
az ég és a tenger partján
döntenünk kell. Megsemmisíteni
azt tudják csak, aki
győzni akar. Az igazi célért
folytatott küzdelem
soha nem végződhet győzelemmel,
csupán az igazság fényét lobbantja föl.
Ezért föltáratlanok a harcban
mindig a vereségek. Ezért
fordul oly gyakran a lélek is
az öncélú tusák ellen. Gyerünk,
győzzük le most is a harcot.


(2) KISEBBSÉG
EN NATIONELL MINORITET

Ez a csönd
az én népem. Még
vagyunk, még
menekülünk. Sokunk egyetlen célja
a hatalom, a gyöngék
búvóhelye. Aki hallgat
az elnyomásról, inkább
szónokol; a szó halkabb
mint a némaság. A többiek
elutaznak, hogy másutt, idegenben
legyenek idegenek. Csak a lelküket
hagyják otthon; pálinka szárnyain
röpül a test, utazik
új lelke felé. Mi,
többiek, nem utazunk, bár utazás ez is,
csak hosszabb. Mi
itt maradunk, anyanyelvünkön
beszélünk. Ennyire kitapintható
az élet.


(3) A JÖVEVÉNY
FRÅMLINGENS SYN

A távolság csökken. A nagy-
városok csillogó habként magzanak föl az éjszakában. A tenger
szárnyakat aggat a sziklákra. Amott
emberre bukkanok egy parti
házban. A költészet sötétben
áradó vér. Ez a szó-
lüktetés az egyetlen nyelv, mely látszólag soha
nem ütközik önnön falába. Amíg
nem fogjuk föl a benne rejlő tudást,
tökéletes. Mást
nem adhatunk nektek. Embernek lenni
annyi mint megállapodni. Végül
saját porhüvelyembe süppedek és
azonosulok vele. Abból ami történt
csak a nap marad meg, és a szavak
beszélgetése. Sötétje bozótjában
buktak ki belőlem e szavak.


(4) ÖSTERBOTTEN
I ÖSTERBOTTEN


Itt minden falu
lábjegyzet csupán az erdő
szomorkás szövegéhez,
s szinte egymáshoz koccannak
a láthatár fogai. Nálunk a szabadság riadt
félelemmé zsugorodik, a kényszer
békévé nő. Útra kelünk, hogy
föltartóztassuk
ami föltartóztathatatlan. A helyünkön
maradunk, s hogy múlnak az évek,
egyre visszafogottabb lesz az élet, míg végül
csak a föld meg az ég
marad.

* (sz. 1937) a fővárosellenes vidéki írócsoport vezéregyénisége. Marxista világnézetű, aki nem csupán a társadalmi egynlőtlenséget kárhoztatja, hanem a nemzeti kisebbségekre nehezedő nyomást is szóvá teszi.

Forrás: Tanács boldogoknak (Antológia) Finnországi svéd költők. Európa Kiadó, 1990