EURÓPA
EURÓPA

Akár egy rövidítő út, váratlanul
szakadt meg ez a szerelem. Könnyek
párája borítja be a csupasz konyhát. Az
asszony most egyedül hallgatózik
a ketyegő órából szemerkélő esőben;
az éjszakát repülő hasítja ketté
és a városok, mint loncsos
őszirózsák, sodródnak dél felé.

Ó, egy búcsúzás sohasem érhet
véget. A szerelem mindvégig halhatatlan.
Isten áldjon meg, édes, de örökre. A
festmények vérezni kezdenek,
s a halál, mely átlovagol a téren
páncélba öltözik; romok, mindenütt romok
– a kultúra csak egy arc marad,
mely elrejti Európa lelkét,
ezt a messzehangzó, szomorú éneket.



EURÓPA KATEDRÁLISAI
EUROPAS KATEDRALER

A középkor hatalmas
rádiókészülékei ők,
beállítva egy égi állomásra, mely
csöndet sugároz szünet nélkül.
A néma üzenet az, hogy van,
van üzenet, de valami oly egyszerű,
amit nem fejezhet ki szó. Kellenek
hozzá e roppant székesegyházak. Hullám
hullámot űzve nyomul feléjük,
finoman elfáradó remegéssel. Mint egy
úttalan pusztaság áll a 13. század
emberisége az ég alatt.
Lehet, hogy tudásunk ma lenyügözőbb,
mint akkor, de a tudatlanságunk is.
Minél bozótosabb a valóságunk,
annál ijesztőbbek az árnyékai.
Az oszlopok úgy feszülnek, mint
sóvárgó csípők, miközben a fény
himnuszai zuhognak be az ablakokon.
Leszáll az éj, a szemek
kialusznak, csak a csillagok
tüze látszik.

Forrás: Tanács boldogoknak (Antológia) Finnországi svéd költők. Európa Kiadó, 1990.