Miért nem szólt nekem
senki az összfogyatkozásról,
a hiányok gennyes tünetéről,
miért nem készítettek fel erre,
ami most történik velem:
– s amit az emberek nem is tudnak
minek nevezni, hogy ne sértsenek vele –

Miért nem hallom a barátok nyelvének
érces koccanását,
mint kis falum ismerős
harangozását –
miért csak a naponta
tengerbe szakadó jéghegyek
s a kiszívott csontok
hangos zokogása,
honnan szivárog folyton
ez a félelem-szag,
mint betegszobák ablakán át
a vérszegény gyertyafény,
miért tűnik el szerre minden, mi só és bors,
s a napok piros ébredése,
akár lakatlan házak
kiégett érverése ?
Miért gyűl halomra a sok elmondhatatlan
mint bőr alatt a petyhüdt fölösleg,
s a betanult szabályok szabálytalansága,
mely együtt és külön lett iszapharcok
rég lecsengett tapasztalása.

Miért nem szóltak a légszomjról,
fekélyekről s a hajnali tachikardiáról,
mint ahogy serdülőket készítenek fel,
szelid türelemmel a hormonrobbanásra,
miért nem figyelmezett senki
erre a kései kamaszodásra?

1. Bogdán mária Emese:
   2021. november 21. 06:22

   Nagyon találó minden szavad. Naponta feltesszük a miérteket, de választ nem is várva belenyugszunk a változásba. Reggeli tahikardia, vagy kihagyások néha..