Amikor születtem, minden rendben volt:
az volt, ami lett,
a főszínek is mindig ugyanazok maradtak.

Karszámmal a lelkünkön ültünk,
de átmentünk a piroson, és
egyszer a piacon üldözött a fél osztály.

Most minden másképp van, a kilométerek
tanakodnak, hogy azok legyenek-e, amik,
erről szavaznak, és aztán kezdik elölről.

Az egykori szabadságharcosok
kórusban éneklik az Én szeretem a szülővárosom
kezdetű csasztuskát.

Én meg csak rohangálok a piacon,
senki nem üldöz, és
fáj a lábam.

Forrás: szerző FB-oldala