Hazája: álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.
Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és kisér, kisér.

S fürtös csengő lesz: hangpatak,
amelybe új csengés szakad.
Mentát locsol, szirmot sodor
és illatos lesz, mint a bor.

És mámoros lesz, partot ont,
kurjongató, vidám bolond.
A mély felé örvénnyel ás,
hogy belenézni: kábulás.

A fényen tündökölve fut
és fényes tündér-völgybe jut.
S tó lesz, virágot úsztató
habnyugtató és tiszta tó.

Nem ás, nem ont és nem kering,
csak ring. — s a lelkem benne ring.

Forrás: Napkelet»1920»I. Évfolyam»1. szám, 1920-09-15