(gyermekeimnek)

Már most készítem koordinátáimat,
mettől meddig terjednek a látszatok
és hol kezdődnek a zárak,
melyek mögött már csak a vér
s a gondolat mélytengeri áramai üzemelnek.
Már most készítem a valósággá mállott
elméletek naplójegyzetét,
a bestroppolt kabátzsebeket,
( a legapróbb se vesszen el)
iriszemben a kulcslyukak mögötti kérdőjeleket
s a törött propellereket,
(melyeket minden zuhanás után összegyűjtöttem)
az önhiányos éjjeleket
s az érinthetővé szelidült képzeteket,
készítem a karomba kapaszkodók körme nyomát,
végigizzadt haláltusák
bordáim mögötti fészkeit,
könyveken, kilincseken, arcokon
az egyidejűség forró stigmáját,
már most fényezem a múltból kimaradt
sok lehetségest,
hogy mikor csak két dimenzióban
leszek köztetek, mint borítékon a bélyeg,
pontosan tudjátok,
milyen sejtek földjéből hajtott ki léptetek
s miféle földek teremnek
nyomokat bennetek.

*Megjelent az erdélyi Előretolt helyőrség 2021 októberi számában

1. Bogdán Mária Emese:
   2021. november 22. 06:16

   Két dimenzióban mint borítékon a bélyeg. Dejó dejó milyen lehet a kétdimenzió!

2. Tomos Hajnal:
   2021. november 22. 09:06

   A hátramaradt fényképekre gondoltam: hosszúság és szélesség.