Mednyánszky László: Végtelen, 1900-as évek első fele https://artmargok.wordpress.com

Az egész világ fél, szorong;
állapot már, s úgy rám borong
naponta és éjjelente,
mint Mednyánszky végtelenje.

Már megint bent, mintha sitten
ülnék csíkos, gyűrött ingben
a külvilágtól elzárva.
Szürke vér folyik a rácsra.

Azért sok minden vigasztal,
szobámban az íróasztal,
amit fiam rendelt nekem,
nád-világos, az életem

lett, annak fontos darabja:
van a világra ablaka.
Bezárhatnak ismételten,
a rabság nem ismeretlen

számomra, voltam bezárva,
egy országba, nem szobába;
húsba vágott a szögesdrót,
eltapostak, mint a hernyót,

vasalt, hideg beton-falak
hirdették, SENKI NEM SZABAD.
Dehogyis nem! Bent is lehet
szabad az ember; a telet

vészeljem át valahogyan –
fagyosan néz rám, s komoran;
hava sötét, sűrű pernye,
három hónap végetlenje…

2021. 11. 20.