TÉL JÖN
VINTERN KOMMER

Meg-megcsusszanó sietséggel
lebegő futásnak lendül
a hegyoldalon kuporgó szántó

az üvegkemény űrben és időben
szédítő körnegyedet rajzol
zuhantában a kiszáradt fenyő

kétoldalt föltorlódó szürke
tömböket zúz szét dübörögve
a jégtörő orrtőkéje

Csodásan lejtő lanka felé
az első teljes hosszanti pihenés
a fájón ismeretlen rianások felé

irányul a szívünk

VIRRASZTÁS
VAKA

1

Élve senki se hullhat bele a kútba;
ha átcsusszantál a káván máris halott
vagy. Az izom elernyed az idegek kihúnynak
ugyanaz a törvény munkál mint amikor
pillantásod vetült a tiszta körbe,
mely szürke cementbe zárt, akár az élet,
meg nem másítható zuhanás közben már
az amit oly ellenállhatatlannak éreztél.
Szédülsz ha ugyanabban a tükörben nézed
arcodat és a felhőket odafönn,
és a szédületben ott lappang valami
ami azt súgja füledbe, hogy meghalsz.
Ó tükör ki naponta a szépség s a kellem
égi őshasonmását kínálod nekem
ma van az első szabad nap amikor
rádöbbenek el kell mondanom amit látok.
Ti felhők, tükörhöz láncolók, becsaptok
de ma keresztül láttam rajtatok.

2

Eképpen forog az emlékezet fénykévéje
föl-fölvillan és megvilágít egy kezet
egy hangot, pár lépcsőházi lépést és
annyi közömbös más dolog közt

a kulcs fordulását a zárban. Magam is
húsotokból véretekből való vagyok s csak
állok tétován, anélkül hogy tudnám, kik
voltatok, bőr a ti égett bőrötökből, haj

a hajatokból, mely mint a magzat nő kívül
az anyaméhen, hajlamokkal készre öntve általatok
vak szőttesekké, hangtalan cellákká,
mert csak kifelé beszélek és nézek.

3

De örökség, környezet, tapasztalás
és meggyőződés —
mi más mindez
ha nem egy szimpla magra
színes szálakból
föltekert gombolyag?
Fárasztó játékként
villognak az érvek
helyeslések és tagadások
fenntartások és zárójelek.
Egész sor kibúvó
az objektivitás gyöngén
levert cölöpsorai.
Mindnek egyazon árulás a célja.

4

És hirtelen egy villám
cikázik és fehér
fénye szobámban
fölfedi arcomat
ezt a sápadt petyhüttbőrű pondrót
mely csöndben keresztül fúrja magát
tiszta lelkiismerete édes almáján,
lágy illatokkal telt
alagútban él
tömi magát lassan önelégült
ürüléket hagyva maga után.
És körülöttem, körülöttem az űr,
melyben csüngök.

* (sz. 1918) műfordító, irodalomtörténész – jelentősek tolmácsolásai az angol és a finn irodalomból. Megírta a modern finnországi svéd irodalom történetét is. Költőként ritkán jelentkezik.

Forrás: Tanács boldogoknak (Antológia) Finnországi svéd költők. Európa Kiadó, 1990