Dióhullás van, mint ilyenkor minden évben,
avarba öltöznek a diók s elvegyülnek,
gubóikat nem eresztik el, még nem, a nyarat, 
de gyülekeznek már a rideg emberek,
az év emberei, kiknek
nem osztogatnak díszokleveleket,
pedig a szeptember hét emberként küzd a sötéttel,
nyolc emberként gyűjtöget borérlelő meleget október,
barátkozik a mulandósággal a hideglelkű november,
s az ég fehér tisztaságát hullajtja reánk december.

Talán mégis kiosztanak egyet, a legrangosabbat
egy magyar nőnek
még a mai októberi napon,
vagy ha olvad, vagy ha fagy,
a világfélelem arcán maszk van,
letegezem, tűnj el,
nem hallgat meg,
takargatják befáslizott lelküket az emberek. 

Dióhullás van.
Elvegyül a földdel az avar. 

2021. október 4.