Utószó, amelyben a szerkesztő a témával kapcsolatos biztos forrásokat ajánl az olvasó figyelmébe, dióhéjban közli a szerző életútját és egy fotóval mond búcsút Ehednek, ahol már több marosvásárhelyi család is vásárolt házat. Csak a papilak maradt üresen….

A Szoboszlai-perről jómagam közvetlenül a romániai rendszerváltás után tudtam meg többet. A mártírhalált halt csíkszeredai Tamás Imre leszármazottai kerestek meg többször is, hogy csíki RMDSZ elnökként próbáljak segíteni kivégzett édesapjuk sírjának a felkutatásában. A kiterjedt aradi és temesvári levelezésünk sajnos, nem járt semmiféle eredménnyel, mint ahogyan 2018-ban, hivatalos kezdeményezésre az egyik aradi temetőben végzett feltárás is ugyanígy végződött.
A Szoboszlai-csoportról a marosvásárhelyi Mentor Kiadó Erdély mártírjai című sorozatában Tófalvi Zoltán újságíró, történész jelentetett meg könyvet és z alábbi a linken érdemes elolvasni azt a rövid és tömör összefoglalót, amelyet egy aktuálpolitikai kérdés kapcsán ugyancsak ő írt meg: http://www.provincia.ro/cikk_magyar/c000377.html. A néhai RMDSZ-képviselő, Vekov Károly kutatásai nyomán úgyszintén átfogó könyv látott napvilágot a Szoboszlai-per elitéltjeiről, akárcsak az újságíró Péterszabó Ilona tollából ’56 után 57-en a temesvári perben címmel. Újabban, a Szekuritáté Levéltárait Vizsgáló Bizottság levéltári forrásai alapján Bandi István közölt egy hosszabb, de úgyszintén átfogó tanulmányt a témáról, amelyet érdemes elolvasni a következő linken: https://betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2018_1_bandi_0.pdf
Stefani Bottoni történész ugyancsak többször foglalkozott a Szoboszlai-perrel, ő nem csupán magyar, hanem román szempontok alapján is vizsgálta az eseményeket.
A parasztpárti Lazăr Caragea (a kéziratban Caragia) mérnökről, a retyezáti ellenálló csoportok egyik vezetőjéről és a Hunyad környéki mozgalmakról a következő linken lehet tömör összefoglalót olvasni. https://cronicavj.ro/wp/povestile-partizanilor-din-tara-hategului-ajung-la-alba-iulia/
A Kézdivásárhely környéki Pusztairól és társairól Iochom István újságíró írt könyvet és ennek nyomán készítettek dokumentumfilmet is.
A csíkszeredai és gyergyószentmiklósi börtönöket is megjárt Drăgăniţa (a kéziratban Draganita) ezredes és ugyancsak hosszú évekre elitélt felesége életéről gyermekük, Cesar Drăgăniţa, többszörös román válogatott kézilabdázó számol be ezen a linken: https://adevarul.ro/news/sport/la-eliberarea-inchisoare-parintii-meiau-venit-acelasi-tren-stie-unul-altul-1_53ac03df0d133766a8ea4dd1/index.html
Mindemellett a világhálós keresőkben még számos írást talál az érdeklődő, de különösképpen a nevek helyesírásának a tekintetében meglehetős eltérésekkel.
Az áldozatok és a börtönviseltek emlékét szerte az országban több emlékmű őrzi, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége és helyi közösségek gondoskodtak arról, hogy nevüket kőben, márványban, fémben megörökítsék.

Dénes Dávid a középiskolát Gyergyószentmiklóson végezte, a háború végén leventeként szovjet hadifogságba került, erre utalnak az előző vallatásokra utaló mondatai. A teológiát 1946-51 között Gyulafehérváron végezte, 1951 májusában Szászvárosban, titokban, a kényszerlakhelyen ott tartózkodó Csiszár Sándor bukaresti érsek szentelte pappá. Szabadulása után visszatért Hátszegre, majd 1966-tól Imecsfalva, 1980-tól pedig Ehed plébánosa. Nyárádmenti sajtóleveleivel néhányszor felkereste a Hargita Népe elődjét, a Hargitát, 1990-től pedig írásai a Keresztény Szó és a Vasárnap című hetilapokban jelentek meg. Gyergyoszentmiklóson élt nyugdíjasként, 2001 április 16-án hunyt el.
A kézirat előkészítése közben többször is jártam Eheden, legutóbb ez év agusztusában és különösképpen a 90. éves Győri Gyárfásnak kell köszönetet mondanom azért a sok-sok információért, amit a faluról tőle megtudtam.

Ugyancsak ő mutatta meg nekem azt a fényképet, amelyen Dénes Dávid 1987. április 27.-én az ehedi templomban ad össze egy ifjú párt és hadd búcsúzzunk tőle a papi életnek ezzel az egyik legszebb mozzanatával, amely mindig a jövőbe mutat.

Székedi Ferenc

(Vége)