SIETŐS ÚT

János atyafi szamárháton ballag hazafelé az országúton. Nem lehet valami sietős dolga, mert félig alva, bóbiskolva billeg a csacsin, és a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a percenként egyet lépő, derék állatot gyorsabb mozgásra ösztökélje. Egyszerre csak utoléri az uraság homokfutója, amelyet két pompás amerikai trapper szélvészként röpít célja felé. A bakon büszkélkedő darutollas kocsis gúnyosan lekiált Jánosra:
— Hová siet, öreg?
Mire János sercint egyet és visszaszól:
— Sürgönyt viszek a gazdádnak!

Színházi Élet, 1938/36.

ELSŐRANGÚ AZ ÁRNYÉKA

A napokban egy úr, aki meghallotta, hogy Smolka új filmet készít, felkereste a producert és lelkes szavakkal figyelmébe ajánlott egy kis hölgyet.
— En fedeztem fel, kérlek — mondotta —, nagyszerű filmarca van…
— Sajnos, nem használhatom — jelentette ki Smolka. — Ebben a filmben csak néhány árnyékra van szükségeim…
Az ajánló egy kicsit meghökkent, aztán így szólt:
— Hát, ha mindent akarsz tudni, ennek a nőnek remek árnyéka van!…

Színházi Élet, 1938/35

GONDOLATOLVASAS

Az infláció idején a pénz elértéktelenedésével kapcsolatban állandó áremelkedések voltak, öreg nénikém szörnyű igazságtalanságnak vélte, hogy az asszony, aki hosszú évek óta hordta neki a tejet, felemelte az árát.
Finoman adott kifejezést méltatlankodásának:
— Hallja lelkem, ha maga fölemeli a tej árát, én azt gondolom, amit akarok!
Mire a tejesasszony:
— Ha a nagysága ilyet gondol, akkor én nem szállítok ide több tejet!

Színházi Élet, 1938/35.