A: – Messziről jött ember azt mond, amit akar –
B: – Hittel vagy hit nélkül mit akar ember ezen a világon –
A: – Folyton bizonygat, hogy van helye, értelme neki itt –
B: – De mi dolga, hogy ne legyen dolgavégezetlen –
A: – És mit számít, hogy az lesz úgyis –
B: – A hiábavalóság olyan fényes, csak a bolond nem látja –
A: – Mit számít, ha bolondnak néznek –
B: – Mit ér, aki okos –
A: – Ugyanoda jut mindenki –
B: – A sors, a végzet, ez az akármi elbánik mindenkivel –
A: – De úgy, hogy minket használ egymás ellen, hisz neki nincs keze –
B: – Nincs semmije, egy nagy hazugság az egész –
A: – Hazugság a nihil, csak betesz nekünk, kik előtt szép jövő áll –
B: – Úgy, hogy egymásnak ugraszt –
A: – Hogy ne szeressünk –
B: – A szemüveget kell levegyük…
A: – Nem a semmit látni meg – hisz az nincs…
B: – A valamit, valakit, egyetlen utánozhatatlan drága kincset –
A: – Az embert, akiből csak egy van –
B: – Mindenkiből csak egy –
A: – A semmi az általánossal takarja szemünket –
B: – De nincs általában, csak egyszer van minden –
A: – A működésünk sem egyforma, csak hasonlít –
B: – Minden ember egyedüli példány –
A: – Megszeretni, szeretve lenni, mind egyszeri pillanatok egymásutánisága –
B: – Ebből kellene összeállnia az életnek –
A: – A szeretet sosem tart be senkinek –
B: – Nem unalmas –
A: – Minden pillanatban újra születik, megszületik, ölelésre kész –
B: – Kész arra, hogy elfogadja az ölelést –
A: – A hiány hazudik ki minket magunkból –
B: – Mintha nem lennénk teljesek önmagunkban –
A: – Pedig nincs tökéletesebb teremtés nálunk.

Instrukció: Kellő szüneteket tartva a replikák után, belegondolással, átéléssel. A jelenetet annyiszor lehet megismételni, ahány érzelmi-indulati töltet eszébe jut a szereplőknek.