Holtág

Éles arccal szállt be a hosszabbított éjszakába. Hashordók gurultak taxis lábaihoz, meredeken behódolva az önkénynek. A teknős undorral nézte a kövön foszló reszelt répát. Már halkan büdösödött. Enni kéne, de minek? Esküvőre virradóra minden szivárványosan gömbölyű, de van, akit állandóan befalaznak, hiába pezseg az élet egyesek böffgyomrában. Miután rájött, hogy a másik gép gyorsabb, átültette magát. Ám a dolgok szemtelenül elszaporodtak, mint a nyomdanyű. Agyvérzésre virradóra nem fenyeget már az élet, mert a holtak előrementek, diploma nélkül is holtélre törtek. Légy szemtelen kínköltő, s magasra tartsd a melled…!

Nyársorsra húzva

Háromfejű sárkányként dolgozom, égett pirítósok, füstölgő képernyők között. Lyukas bojlervíz teknősre folyik, a Duna a Szamossal cserél, sós Himnusz gyerekzsivajas kenyeret ken valahol Európában, pesti dugók az úton, szatmári dugók üvegben, pattogó melegszendvicsek alatt szamárfüles megbarnult képek felkintornáznak, zenélő sportcipők estére papucsokkal vacsoráznak, gyomoregér rág, miközben olvad a háj, csurran a só, a sör, szalámiszeletelt cafrangos testek üveg alá rekedt emléke hazajár, vonatról időszalagokat ráncigál az őz, fácán s a gólya, s még több szép madár, a Sphinx Colibri mégis virágba zár.

Valami közben valamit

Tiszta ideg vagyok. Piszkosul. Valamit kéne csinálni, miközben már annyi valamit csinálok, és még több valami elmarad. Vár a munka, a konyha, a közelgő lagzi, a megválaszolatlan levelek, a kinemmásolt képek, a felnemhívott ismerősök, az olcsóvásárlás, a kéretlenmeló, a barátkopók, a fényűzögetők, a neccfüggők, a rumosteázók, az írott íratlanok, az elmaradt versek, a melegzuhany, a csillapítók, az izgatók, a környezők, a mindigversenyzők, a kihasználók, a forszírozók, a nyakamonülők, a megérdemlők, a nemsokára érkezők, a türelmes halottak, a türelmetlen haldoklók, a tévúton járók, az istentelen koldusok, a magukbaesők.