Pilinszky emlékére

Egy nagy költő, az éppen ott
mereng egy nyári parton,
csak nézi a tenger szavát,
szívében téli patron,
ereszkedik a dobogás,
az ég apálydagálya,
üzenget már a fájdalom,
forró üszök a szája.

Nincs benne hit, sem tagadás,
sem válasz, sem ítélet,
macska dorombol benne csak,
pihenő, lusta élet,

néhányszor már előköszönt
a zápor timpanonja,
de ő nem mozdul, vár, csak vár,
vár a zivatarokra.

Egy nagy költő, novemberi,
ilyenkor minden szálka,
holdszomorúság, késvigasz –
most minden eltalálja,

motoz benne az éjközi,
létközi lassú zsoltár,
de ázik szép fehér haja,
nem ír, csak hallgat most már.

Forrás: szerző FB-oldala