Nászta Katalin: A kritika kritikájáról
megsimogatják versfejed
szép
nem bánt senkit
nem is emlékezünk rá
se viharos időkben
se mikor szelíd
dicsérjen meg téged Halász Anna
szállt az ige rosszmájúan közöttünk
ki túlságosan is szeretett
azt jelentette, mit sem ér
dicsérő szavai a biztosítékot
a kritikusoknál mindig kicsapta
és zúdultak ránk a vasdorongok
a többitől kik acélosak voltak
fenemód fenegyerekek
el ne bízd magad
hülye színész, aki vagy
szólt kimondatlanul az ítélet
ezért hát, vontuk le a konklúziót
döntsd a tőkédet, ne siránkozz
írjad, játsszad a magadét
a kritikust meg hagyd meg magának
mi tudjuk azt
ki mit s mennyit ér
az más lapra tartozik
és ahhoz senkinek nincs köze
hogy jólesik fejre a simi
de ettől még ázunk az esőbe’
s a kínt mit elszenvedünk ott
mi választottuk. itt a: ?(pont)
s gyönyöre
2021-11-28