Tanárok, diákok, levelek között
hull az ősz, a tél botladoz,
sokadszor mondják a bölcsek:
jó durva lehet ez a böjtidő.
Csak az osztálytermek ablaküvegei,
a kulcscsomó és a lámpafény
érthetnek meg ilyenkor engem,
száz korhadt ág között
sokezer családot istápolok,
megesett szüzeket, latrokat,
emlékkönyvbe préselt kereszthalált.
Megváltó csöpög az ereszekről,
sosem volt fiammal, lányommal
kettétépett valóságaimmal
átsétálunk a templomkerten
esténként, még holdtölte előtt.
Társasjáték ez a Golgota,
Éjjel, a szegek csillogásában
délibáb minden veszteség,
az idõ törmelékein kérõdzve
csak az marad a négy fal között,
akikben sóváran csüng a szó,
aki viseltes tegnapba öltözött
és nem látja az égbolt szárnyait.
Szólj hozzám Uram, ablaküvegem,
szóljatok kulcsaim, tornatermeim,
mindannyiunkban csapatnyi tanítvány
saruja, lábnyoma, kétkedései,
mint türelmetlen építõmesterek
cipelnek pár vedernyi maltert,
kitatarozzák a repedezett tenger
kottafüzetbe illõ hullámfalait.

2021. december 1.

Forrás: szerző FB-oldala