Nászta Katalin: Ahogy én emlékszem rád, Csergőffy Laci
nem tudom meddig lehetsz földközelben
miután vetted a kalapod, itt hagyva mindent
de nekem első partnerem voltál színpadon
mikor megérkeztem Sepsiszentgyörgyre
még nem tudtam mi fán terem a színház
és hányszor volt még alkalmunk
együtt játszani azon a kopott, recsegő deszkán
Te voltál az első szerelem a Három nemzedékből
a kérőm, kihez nem adott Dukász
a szeretőm az Elveszett levélből, elvarázsoltalak
Tündérkirály, Szent Iván éjszakáján
szolgatársad voltam Moliere Fösvényében
s hány silány darabban kínlódtunk együtt
e nyomorultul rövid színpadi létben
te voltál egyike a Tizenkét dühösnek
és katona, mikor New Haven-t „bombáztátok”
és még mennyi, de mennyi nélkülem
mikor határ választotta el pályáinkat
hazudik, aki tagadja, mi mindent jelent
a játék partnerével a színpadi térben
mi más lehetett, mint menekülés
az elől, mit megélni kényszerültünk
összeforrtunk szerepeinkkel
a mesében
szabadok lehettünk és szabadok is voltunk
Tündérkirály és Tipatescu
míg élek nem felejtelek
Isten veled jó partnerem, játékos lélek
Csergőffy László, színművész – 1944, augusztus 22 – 2021, december 2
Pusztai Péter rajza
2021. december 5. 07:09
Csodálatos nekrológ, ahogy csak egy író tudja meg írni, egy olyan színésznő, aki sok fontos (és kevésbé fontos) darabban Laci partnere volt. Csak ha megnézzük a régi színpadi képeket szembetűnő, hogy mennyire működött köztük a színházi „kémia”- mert ilyen is van. Két gyönyörű ember, fiatal, tehetséges, bizonyítani akaró színész. hihetetlen energiákat mozdított meg a kis vidéki színházban. Mi szentgyörgyiek akkor nem is tudtuk, hogy tulajdonképpen minden közös fellépésük jutalomjáték volt. Most utólag, így próbálom megőrizni lelki szemeim előtt kettőjük élmény-özönét.
2021. december 5. 07:18
Köszönöm, hogy megemlékeztél régi, kedves barátomról. Isten nyugosztalja!
2021. december 5. 07:22
Köszönöm, hogy megemlékeztél, régi, kedves barátomról. Isten nyugosztalja!
2021. december 5. 08:33
Drága Dancs Árpád, köszönöm. Bár ne kellene…