(1)

A héten közelebb jött
a négy fal
s átlényegült a szekrények
tartalma.
Az első két napon
könnyű nyári ruha voltam,
póló és rövid nadrág,
aztán kardigánok és nagykabátok
bensője szippantott fel,
nagyanyám-kori kalapok
és naftalinban pácolt süvegek.
Pár napig eggyé váltam
a rég vasalt ágynemű
rózsás mintájával –
onnan néztem az ezüstös szálon
levitáló pókot,
mely szemmel láthatóan
hiába szőtte csapdáit:
légyzümmögést nem hallani.

Arra gondolok,
ki kellene nyitni az ajtót,
amíg még lehet
és beugrani a vállig érő hóba:
elviselhetetlenül melegnek
ígérkezik a hetedik.