Bölöni Domokos böngészője
A BUNDÁS KERESZTAPJA
János gazdát beidézték a kutyája miatt. Meg is jelent, a kutyát meg kint hagyta a folyosón. A személyi adatok fölvétele közben kérdi a bíró:
— Hogy hívják a kutyát?
— Nincs annak neve, tekintetes bíró úr — feleli a gazda.
— Az nem lehet — mondja a bíró —, mert akkor nem tudom megszerkeszteni a jegyzőkönyvet. Ha nincs neve, majd én adok néki. hegyen Bundás. Hívja kend be a Bundást.
— János odacsoszog az ajtóhoz, és kinyitja. Ott fekszik a kutya a küszöb előtt.
— Bundás! Bundás, te! — rikkant a bíró, de bizony a derék komondor a fülét se billenti.
Még néhányszor szólítja a bíró eredmény nélkül. János gazda megsokallja a hatóság hiábavaló erőfeszítését, odalép a kutyához, és rászól:
— Nem hallod, Bundás? A körösztapád szólít!
Színházi Élet, 1938/36. szám
MI AZ ÚJ NEVE?
Ez a kis történet évekkel ezelőtt kezdődött. Az Andrássy-úti Színházhoz kisebb szerepre leszerződtettek egy színészmövendéket. A színészcsemete a próbán bemutatkozott a kollégáknak. Megállt Kadó Sándor előtt is, összevágta a bokáit és így szólt:
— Papolczay vagyok!
Két év múlva a Vígszínház társalgójában hozta őket össze a sors.
— Emlékszik rám, Badó úr? — kérdezte a fiatal színész.
— Hogyne! Papolczay!
— Igen, csakhogy azóta elvégeztem a színésziskolát, és a Vígszínház szerződtetett, és Pálóczynak hívnak.
Badó tudomásul vette ezt is. A múlt héten a Belvárosi Színház titkári irodájában találkoztak hőseink.
— Mit szól hozzá, Badó úr — szólt a fiatalember —, leszerződtettek a Belvárosi Színházhoz!
Badó Sándor melegen megrázta az ifjú művész kezét.
— Gratulálok! És mi az új neve?
Színházi Élet, 1938/39.
KIKAPÓS
András gazda kötőféken vezeti a szamarát a város felé.
Útközben egy finánccal találkozik, aki tréfálkozva megszólítja:
— Hová viszi a feleségét, András bá’?
— A várasba.
— Osztán minek?
— Az ügyvédnél van dolgom, mert megcsalt a bestia.
— Kivel?
— Egy finánccal.
Színházi Élet, 1938/37.
KARINTHY AZ ADÓHIVATALBAN
Egyszer megjelent az adóhivatalban, ahol nagy tolongás volt. Végre sorra került, de többen eléje tolakodtak. Nem hagyta magát, mire a tisztviselő rászólt: »Kicsoda ön?« »Karinthy vagyok.« — felelte önérzetesen. A hivatalnok egyszerre megenyhült, és tessékelő mozdulatot tett: »Ó, bocsánat, a nagy író rokona?
Most már kihúzta magát Karinthy: »Nem kérem, én vagyok az író, személyesen.« Mire a hivatalnok egyszerre dühbe gurult: »Akkor mit ágál itt? Várja meg, amíg sorra kerül!…«
Színházi Élet, 1938/37.
POFA BE!
Bíró: Mondja meg a tiszta igazat. Pofon vágta kétszer a panaszost, vagy nem?
Vádlott: Bíró úr, esküszöm, hogy egy ujjal se nyúltam hozzá.
Panaszos: Bíró úr kérem, hazudik!
Vádlott: Pofa be, mert kaphat egy harmadikat is!
Színházi Élet, 1938/37
Pusztai Péter rajza