Faluvégi Anna: Jégvirág
az ablak sarkába
kaparja magát a jégvirág
hímzett szirmain
szalad az ezüstfonál
hideg napfényben
megcsillan
a kristály
vakítón ragyog
az üvegen át
friss és törékeny
egy lehelet is árt
vízcseppé válhat
könnyen
a jégvirág
most még ott van
szépsége páratlan
lényegét átjárja
a szimmetria